6.

176 16 0
                                    

Luna

Reggel, mikor felkeltem Harry nem volt mellettem. "Biztos, mikor elaludtam, elment. Vagy... velem aludt volna? Nem emlékszem arra mi volt miután feljöttünk. Az biztos, hogy nagyon fáradt voltam ezért lefeküdtünk aludni. Arra is emlékszek, hogy besüpped mellettem az ágy és Hazza a kezével átfogja a dereka. Utána elaludtam." Gondolataimból a konyhából felhallatszó csörömpölés zavar fel. Gyorsan felpattanok és szaladok le.

Harry-t a konyhában találom. Nekem háttal tevékenykedik a konyhapulton.

- Jó reggelt manó. Jól aludtál?- kérdezi rekedtes hangon, amibe beleborzongok. "Komolyan manónak hívott???"

- Jó reggelt. És igen, azt hiszem. - makogtam, miközben közelebb mentem hozzá. - Mit csinálsz? - kíváncsiskodok. Lábujjhegyre állva próbálok átlesni a válla felett. Nem sokkal magasabb mint én. Talán egy fejjel.

- Reggelit, próbálok, de valahogy ez nekem nem megy. - Nevet fel keserűen, és ami a kezében volt visszadobja a tálcára ami maga előtt volt. - Neked akartam reggelit az ágyba, mert olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni.

Hirtelen felindulásból elveszem az előbb eldobott gofrit és beleharapok. Kicsit meg volt égve és a nutella is vastagon volt rákenve, de nem tudom, honnan tudta, de én pont így szeretem. ropogósa, nutellától tocsogósan.

- Hmmm... Nem tudtam, hogy gondolat olvasó vagy! - nevetek fel teli szájjal. - De én pontosan így szoktam reggelente megcsinálni!

Erre Hazza-ból is egy jóleső nevetés tör fel.

- Akkor örülök, hogy örömet okozhattam! - és szintén röhögve, meghajol előttem.

Megfogom a maradék gofrinak szánt trutymákot, és a még forró gofrisütőbe helyezem. Csinálok meg öt gofrit. Harry figyelmesen nézi, hogy én, hogy nem égetem oda. mikor kész voltam rátettem egy tálcára és a pultra raktam.

-"Már csak egy turmix hiányzik és finom reggeli lenne." - kuncogok.

- Netán van itthon valami gyümölcs? - kérdezem félve, hogy túl nyomulósnak tart, hogy megeszem az összes kajáját. De nem.

- Persze. Van itthon alma, banán és körte. Mit szeretnél? - kérdezi kíváncsian. Én erre csak felállok és megfogom a kezét.

Megmutatja hol vannak a gyümölcsök. Elveszek két banánt és visszafordulok a konyhapulthoz.

- Te is kérsz? - kérdezem, közben nagyban keresem a mézet és a tejet.

- Nem tudom. Mit akarsz csinálni? - értetlenkedik.

- Banánturmixot. Kérsz? - mosolygok rá amikor megtaláltam a turmix gépet.

- Nem fog megártani, ha megkóstolok, úgy hogy kérek! -lép hozzám közelebb. Hirtelen megérzem a karjait a derekamon.

Egy akaratlan sóhaj hagyja el a számat. Hazza erre halkan kuncog egyet, majd a fejét a vállamra hajtja. Nem szólok semmit, csak csinálom tovább a dolgom. Miközben a banánt hámozom meg, Harry közelebb jön hozzám (ha lehet, még az eddiginél is közelebb), ágyékát a fenekemnek nyomja. ekkor érzem meg keményedni a férfiasságát. Kellemetlenül érzem magam, de nem szólok neki. Mikor beletettem a banánt a turmix gépbe, ráöntöttem a teje és hozzá adtam a mézet. Harry felsóhajtott.

- Mindjárt jövök manó. Mire kész lesz, itt leszek. Kérlek várj meg. - Nyomott egy puszit a nyakamra, és eltávolodott tőlem. Hallottam, hogy felmegy a lépcsőn, és bezáródik egy ajtó.

Nem tudom azt mire vélni, amit az előbb csinált. Csak nagy levegőt veszek, és kifújom azt, majd tovább csinálom a turmixot.

Mikor kész lettem, kitöltöttem két pohárba, kerestem egy-egy tányért és villákat. Majd gyorsan megterítettem szépen, és helyet foglaltam az asztalnál.

Egy perc múlva Harry lépteit hallom a hátam mögött.

- Húú de jól néz ki! remélem finomabb mint amit én csináltam. - neveti.

- Nem is lett az szörnyű. Én nekem ízlik! Úgy hogy majd mindig téged kérlek meg, hogy csináld meg a reggeli gofrimat. - kuncogok.

Harry csillogó szemekkel néz rám, és én is az ő szemébe. Valami megmozdult itt közöttünk, amiről még én sem tudom mi az. Vagyis én tudom, hogy sokkal, de sokkal többet érzek iránta, de nem hiszem, hogy ezzel ő is így van.. Vagy lehet hogy igen?


Sziasztok! Remélem tetszett, aha igen kommentben kérlek írjatok! Sietek a kövi résszel. Nagyon sok puszi!

Szerencsés véletlen /BEFEJEZETT/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora