Szerencsés véletlen /BEFEJEZETT/

1.

3 nappal később

Luna
Már a 3. napomat töltöm Londonban, de sajnos olyan rossz az időjárás, hogy még csoda hogy eljutottam a szállodáig. A mai reggel ahogy felkeltem olyan világos volt, hogy ha hülye lennek azt hittem volna hogy itt a világvége és reflektorokkal akarják kiirtani a bolygót, vagy csak engem. Viszont mikor rendesen kinyitottam a szemem megláttam, hogy az a kis teóriának amit magamban kreáltam semmi ertelme, ugyanis az Isten meghallotta az imámat és ma végre süt a nap! De nem is akár hogy! Hétágra!! Mikor kihúztam a függönyt olyan meleg áramlott be az ablakon hogy azt hittem megsülök. Gyorsan rendbe szedtem magam, kis sminket vittem fel az arcomra- mint álltalában csak szempillaspirált es egy szájfényt-, a hajamat kellemes kontyba kötöttem fel. Felvettem egy könyékig érő babakék haspólót és egy fehér passzos farmert.

Mikor már egy jó ideje sétálgattam úgy gondoltam már elég ideig sétáltam így megfordultam és egy útvonalat nézve a térképen a telefonomon elindultam. Nem akartam semmi érdekességet vagy latnivalót ma megnézni, csak egy jót sétálni. Ami sikerült is eddig.
Már egy ideje visszafelé haladok, egy elég egyenek erősebb úton, látom a végét igy nem sietek. A telefonom hirtelen feladja a szogálatot, ugyanis mostanában szokása csak ugy órákra kikapcsolni. Igy beteszem a magammal hozott királykék hátizsákomba es folytatom az utat. Egy perc sem telik el mikor elkezd zuhogni az eső. "Na persze ez is az en szerencsém" elkezdem szedni a labam, ne  félek attól, hogy megázok, de jó lenne nem sokáig időzni kint. Arra meg emlékszem hogy a szálloda még jó messze van, igy gyalog tuti ne  mehetnék el addig. Egyre jobba  siettem mikor megéreztem valami keményet a vállamba csapódni és innentől kezdődötta pokol: jégeső! Eljezdtem futni. Sem autó, járókelő ne  volt az utcán, igy nem volt más mint hogy bekereckedjek valahova, tudom nem a leg jobb dolog de jobb mint ha agyonütne az addigra már dió nagyságú jég. Mar vagy 4 háznál kopogtam, csengettem, de semmi. Mikor mazt hittem nem lesz semmi egy nagy fehér hár előtt álltam meg, semmi előtető hogy be bírtam volna álni alá, meg semmi olyan cska egy kapu es egy csengő. Nekidőltem a csengőnek es kiabaltam. A jeg már szerintem kék zöld foltokat hagyott a hátamon, mikor valaki kiszólt egy hangosbemondón ami a csengőhöz volt kapcsolva. Ismerős hang volt, de nem tudtam azon gondolkozni ki lehetett az.
-Ki az, és mit akar? - szólt bele egy rekedtes ferfi hang
- Elnézes a nevem Luna, es szakad a jégeső. Csak annyit szeretnék kerdezni hogy nem mehetnék-e be addig amíg el nem áll?- hadartam el, hogy nem kelljen több szenvedést eltűrnöm idekint.
- Jajj! Azonnal megyek. Egy perc!- es egy sípolással elhalgatott.
Egy perc sem telt bele egy magas férfi alakot láttam közeledni felém és kinyitni a kaput. Nem lattam az arcát. Kapucni volt rajta, és egy nagy kabátot tartott meg a feje fölé.
- Gyere gyorsan! En sem akarok megázni! - invitált bejjeb ajobb karjával.
Gyorsan melléhúzódtam, hogy ne essen rám több jég és így futottunk be a házba.
Mikor beértünk meg sem tudtam szólalni... nem azért mert a ház olyan szép es modern volt, meg ilyenek, hanem mert olyan emberek álltak ott akiket végképp nem gondoltam volna, hogy ott lehetnek...

Remélem tetszett. Tudom hogy a jó rézsnél állítottam meg, de na... kell egy kis izgalom.
Holnap rakom a kövi részt, délután.
Sok sok pusszii!