Szerencsés véletlen /BEFEJEZETT/

20.

Luna

Harry-vel és Louis-szal elmentünk sétálni és kibeszélni a dolgokat, hogy fél nyolctól elüssük az időt 11-ig. Meglepődtem, hogy egyikőjükkel sem történt az elmúlt két hétben semmi izgalmas, nem mintha velem bármi ilyesmi történt volna. 

- Már fél 11. Ideje mennünk. Még a végén Paul lecsesz. - kacagott fel Hazza és átkarolva a derekam indultunk a húsz perces sétára lévő stúdióhoz. 

Már azt hittem, nem veszi észre Lou, hogy Harry, milyen közel van hozzám (már ha értitek mire célzok) és megússzuk, és csak a stúdióban kell magyarázkodnunk, de Tommo nem bírta ki. Megállt és rákérdezett.

- Ti együtt vagytok? - kérdezte a szokásos "nyíltan kimondom ami a szívemet nyomja" énjével. - Mert az biztos, hogy nem barátságból szorítod úgy Harry, mint aki pillanatokon belül elpárologna. - huncut mosoly jelent meg a szája szélén. - Értem én... Nagyon örülök! - ölel át minket. Harry-vel azt sem tudjuk mit mondjuk, így egy nagy vigyorral visszaöleljük. 

- De Lou csak annyit kérünk, hogy, hagy Mi mondjuk el - kértem meg Tommo barátunk, akiről tudjuk, hogy nagyon el szokott járni a száj, hogy ne szóljon senkinek. - a srácoknak. 

Erre csak egy apró bólintás lett a válasz és már indultunk is tovább.

Egy öt perc elteltével már ott is voltunk, és megint, mintha csak az első alkalommal lettem volna itt, mindenki szúrós szemmel nézett rám. Már aki nem ismert. A stáb, aki múltkor bent volt a forgatáson nagy mosollyal és meleg öleléssel köszönt nekem.

Bementünk ugyan abba a terembe amibe két hete is. Ott várt már minket Paul, Niall és Liam. Nagy öleléssel köszöntek. 

Louis éppen átölelte Niall-t mikor láttam, hogy mindjárt elszólja magát, így közbeléptem. 

- Srácok! - vettem egy mély levegőt, szememmel Harry keze után kutattam és amint megláttam, hogy alig pár centivel hátrébb van az enyémtől összekulcsoltam vele. Egy biztató mosolyt kaptam, mikor felnéztem rá.

- Szeretnénk valamit mondani. - állt közvetlenül mellém Hazz.

Mindannyian ránk figyeltek. 

- Mi... mi együtt vagyunk! - mikor kimondtam nagyon megkönnyebbültem, mert a Szöszi a nyakamba ugrott. Bár majdnem megfojtott, de ezt betudtam annak, hogy velem együtt örül ennek. -  Jól van Szöszke! Ideje elengedni, míg a végén megfojtasz! - kacagtam.

- Juj, bocsi! Nem akartalak megfojtani, csak... EZ ANNYIRA JÓÓÓÓ!!!! - Harry felé fordult. - Végre megjött az eszed te hülye gyerek! Halljátok srácok! Hazz felnőtt és végre tudott egy normális döntést hozni!

- Nem csak egyet! - nevetett Louis. - Az is normális döntés volt, hogy ott hagyta azt a műbabát!

- Jól van na! Srácok, most már leszállhatunk a témáról! Szerintem mindannyian megértettük, hogy végre valamit jól csináltam az életembe! - állította le Hazza nevetve a többieket.

- Akkor én is gratulálok nektek! - fordul felénk Paul is. - Örülök, hogy itt vagy ennek az 5 éves majomnak! - ölel át nevetve. - Remélem nem cseszed el semmivel Majom! - kacagott Harry előtt és őt is megölelte. - De.. - tért komolyabb hangnemre. - Beszélnünk kell a bandáról...

Mindannyian egyetértően bólintottak, de nekem még mindig nem esett le mi is történt pontosan, amiről beszélniük kell.

- Vá-Várjunk... hol van Zayn?? - jöttem rá hogy Malik nincs itt. - Őt nem várjuk meg??

Mindenki szomorú fejjelé fordult felém. 

- Épp ez az amit meg kell beszélnünk. A srácok már sejtették, és már tudják, hogy mi is van pontosan, de neked akkor elmondom még egyszer.... - sóhajtott Paul. - Zayn Malik két napja kilépett a bandából. Tegnap elintéztünk minden papírt. Ma meg a srácokkal beszéljük meg a továbbiakat.