Szerencsés véletlen /BEFEJEZETT/

8.

Luna

Mikor kiszálltunk az autóból, Harry elmondta, hogy a stúdió nem messze van innen, és útba esik egy jó étterem. Így egy ideig beszélgettünk a parkban sétálva és utána indultunk az említett helyre.

Azt hittem valami kis vendéglőbe megyünk, de ehelyett most ott ülök egy puccos étterembe Harry Styles-szal. 

Mikor már tele ettük magunkat épp fizetni akartam, mikor Harry egy dühös pillantással szó szerint megtiltotta, hogy megtegyem. 

- Szerintem jobb ha hozzászoksz, hogy ha velem, vagy esetleg bárki fiúval mész valahova, az összes fiú ki fogja neked fizetni a kajádat. - röhögött Hazz mikor beszálltunk a kocsijába.

Én csak lehajtottam a fejem és kellemetlenül kuncogtam. Nem tudtam, hogy hogy is kell ilyenkor viselkedni, valljuk be nem is voltam még senkivel ilyen helyen. 

Odaértünk a stúdióhoz. Fura érzés fogott el, hogy nekem nem is kellene itt lennem, meg hogy bármit is mondanak a srácok, érzem hogy a terhükre vagyok. Az meg tuti fix, hogy Harry-nek lett volna ezerszer jobb dolga is reggel, mint hogy velem legyen. 

Ezt nem tettem szóvá, mert reméltem hogy ha nagyon a terhére vagyok akkor szól.

Mikor beléptünk az épületbe, mindenki sürgött forgott, jobbra, balra rohangáltak, és majdnem fellöktek. Hirtelen egy magas csávó meglökte a vállamat és én rögtön kiestem az egyensúlyomból.  Mát azt hittem a földel fogok találkozni mikor két erős kéz megtartott, szinte az utolsó pillanatban. Mikor felnéztem megnyugodtam, hogy Harry volt az. Nem mintha bántam volna hogy ha más ment meg az eleséstől, de ez így sokkal jobban esett. Mikor már biztosan álltam a lábamon, Hazza megfogta a kezem, és összekulcsolta az ujjainkat, majd maga után húzott.

Kaptunk pár rosszalló pillantást, amit szerintem csak nekem szántak, és úgy jutottunk át a tömegen, ami meg kell hagyni, nem volt kicsi. Benyitottunk egy kis szobába, ahol már mind a négy fiú ott volt.

- Luna! De jó téged újra látni! - pattant fel Niall a helyéről és egy nagy meleg ölelésbe vont.

- Én is örülök Niall. - öleltem vissza a szőke ír manónak.

Mikor Niall elengedett Louis jött oda hozzám.

- Végre, hogy ide értetek. - ő is szintén megölelt, de tőle kaptam egy puszit az arcomra. 

- Jól van Tomo, csak meg ne edd! - nevetett fel Liam aki a sarokba állt.ű

Mikor Lou elengedett Liam jött oda és ölelt meg ő is.

- Jól aludtál? Nem csinált veled ugye semmi hülyeséget ez a perverz állat? - Liam megfogta a vállam és védelmező tekintettel végigmért, majd hátra nézett Harry-re.

- Dehogy, nem csinált velem semmit. És igen jól aludtam. - kuncogtam Liam-en.

Mikor végignéztem a többieken, mindenki mosolygott, kivéve Zayn. Meg kell hagyni, a tegnapi után én sem mosolygok rá. Eddig sem szerettem Zaynt most meg már félek is tőle. Félek hogy tegnap nem csak a pia beszélt belőle. 

- Szia. - állt fel hirtelen Zayn és gyors léptekkel eltüntette aköztünk lévő távolságot.

Nem akartam elfutni, megígértem magamnak, hogy ha arra kerül a sor hogy beszéljek vele akkor nem fogok elbújni, és nem fogok félni tőle. Vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam.

- Szia. - mondtam neki határozottan, és próbáltam rá kedvesen mosolyogni. 

- Tegnap eléggé hülyén viselkedtem, és nem bántam veled szépen. Tudom, hogy most nem bírsz, meg hogy tegnap meg ijedtél tőlem... Én... nagyon s..sajnálom. - vakarta meg a tarkóját lehajtott fejjel. - Nem kezdhetnénk újra? - nyújtja felém a kezét.- Zayn, Zayn Malik.

- Luna Abárdi. - és ennyi. Kezet fogtunk. Nem akartam vele haragba lenni.

Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem írtam. Remélem teszik ez a rész. Ígérem amint tudom hozom a következő részt. 

Puszzancs!!!