Szerencsés véletlen /BEFEJEZETT/

19.

Luna

Reggel mikor kinyitottam a szemem, Harry békésen alvó arcával találtam szembe magam. A szemhéjai meg-meg remegtek, a mellkasa egyenletesen emelkedett. Jobb oldalán feküdt, a bal keze az oldalamon pihent. Olyan békés... olyan... tökéletes. 

Pár hete még álmodni sem mertem volna hogy egyszer Harry Styles ágyában fogok aludni a barátnőjeként. Ez nekem magas. Nehéz lesz megszokni, de minden erőmmel azon leszek, hogy ezt fenn tartsam és, hogy ne vesszünk össze semmin. Nekem ez sokkal többet jelent mint azt Hazz valaha is gondolná. Most, hogy haza nem mehetek így végre találtam valakit aki biztonságot nyújt. 

Egy ideje már az arcát fürkészem, nyugodt, törékeny és gyönyörű. Lehet, hogy férfiakra ilyet hogy gyönyörű nem illik mondani, de Hazza akkori is gyönyörű.

A gondolataimból Harry reggeli, mély, rekedtes hangja zökkent ki. 

- Nem illik alvás közben bámulni Manó! - ki sem nyitotta a szemét. A karjával szorosabban von magához. - Jó reggel kicsim. - egyre jobban tetszenek a becenevei. Erre a mondatára már megláthattam igéző smaragd szemeit. 

- Jó reggelt Hazz. - elmosolyodom és megpuszilom az orra hegyét. 

- Mennyi az idő? - elengedi a derekam és átfordul a másik oldalára. Előveszi a telefonját és megnézi az időt. - Uhh. Fél hét. 11-kor kezdődik a próbánk a srácokkal. Remélem te is akarsz jönni. - fordul vissza hozzám.

- Még szép! Úgyis már egy jó ideje nem láttam együtt a bandát. Hiányoznak. Paul is és persze Louis is. - mélyet sóhajtok. - Tényleg! Tudod merre lakik Lou?

Harry felvonja a szemöldökét és értelmetlenül néz rám.

- Miért érdekel az téged Manó? 

- Tegnap mondtam, hogy vele is ki a akarok békülni, és mivel tegnap, khm nem tudtam valaki khm miatt elmenni... amit nem bánok... ezét még a stúdió előtt szeretnék kibékülni vele.

Hazza nagyon sóhajt majd belepuszil vörös hajamba és felül.

- Rendben. Akkor készüljünk. Béküljünk ki Louis-szal! - hátrafordult hozzám egy nagy mosoly kíséretében.

----------------------------Louis háza előtt----------------

Mikor Hazz leparkolt a kocsival a szívem ezerszer gyorsabban vert. Már két hete nem beszéltünk, és mikor a bulin beszéltünk nagyon rossz dolgokat vágott a fejemhez.

Harry mintha megérezte volna, hogy izgulok, rátette a kezét a kezemre és felém fordult.

- Nem kell aggódnod. Louis már mindent megbánt amit akkor mondott... ahogy én is. Mindketten nagyon rosszul viseltük azt amit veled tettünk. - közelebb hajolt. - Ideje bemennünk. - majd megpuszilta az arcom.

Kiszálltunk a kocsiból és a ház ajtajához indultunk. 

Kétszer kopogtam majd csöngettem. Egy hangos "JÖVÖK!" tudatta velünk, hogy Lou hallotta a csengőt és ide tart.

Kattant a zár az ajtóban és kinyílt. Egy meglepett Louis-t láttunk az ajtóban aki nem érti mit keresünk reggel 7-kor nála.

- Öm... Jó reggelt. Mit szeretnétek? - vakarja meg a tarkóját.

- Szia Lou. Neked is jó reggelt. Beszélni szeretnék veled. - nagy levegőt vettem.

- Persze gyertek beljebb. - invitált be a nagy házba. - Foglaljatok helyet. Mit hozhatok? Kávé? Tea? Esetleg valami más?

- Nem Louis nem kérünk semmit. - egyszerre mondtunk ki Hazza-val. - Kérlek gyere ide és beszéljünk.

- Luna, én...- leült egy fotelbe szembe velem. - Tudom, hogy egy fasz voltam, és hogy nem szépeket mondtam rólad, csak tudod ez a hülye..- mutatott rá Harry-re - Nem elsőnek csinált már ilyet. Folyton minden kapcsolatát elrontja valamivel és a fiukkal tudjuk, hogy ez a rossz társaságának volt köszönhető. Én, i már megbeszéltük ezt kettőnk között, és szerintem ez úgy lenne tisztességes, hogy én kérek bocsánatot MINDENÉRT tőled. - mély levegőt vett. - Luna NAGYON sajnálom hogy olyan pöcs voltam veled, ahelyett, hogy vigasztaltalak volna. 

Louis-nak érdekesebb lett a papucsa és a kezét babrálta.  

Felálltam Hazz mellől és Lou elé guggoltam.

- Louis. - kezemmel felemeltem a fejét. - Én már rég megbocsájtottam neked. Nagyon szeretlek. Mindannyiótokat szeretlek. Nem bírnék rátok haragudni. Akkor sem haragudtam rád, csak csalódott voltam, hogy ilyeneket képzeltél rólam, de már értem. Remélem nem fog még egyszer előfordulni és folytathatjuk a barátságunkat ott ahol befejeztük. 

Felálltam és Louis nyakába borultam. Az örömkönnyek megállás nélkül folytak le az arcomon. 

- Nagyon sajnálom Luni. Köszönöm hogy képes vagy megbocsájtani. - Arcát a nyakamba fúrta és a könnyei eláztatták a pólómat.

Mikor szét váltunk Harry mosolygós tekintetével találtuk szembe magunkat.

- Egy csoportos ölelés! - tárta szép a karját Hazz ás hárman egy nagy meleg ölelésben nevettünk tovább.

Végre minden a régi. Kibékültem velük. Annyira nagy kő gördült le a szívemről, hogy rendesen könnyebbnek éreztem magam. 

Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a kövi rész. Igyekszem a következővel. Remélem tetszett. Sok pusziiiii!!!!