17.

152 15 0
                                    

Luna

Ahogy ment a "nagytakarítás", Harry-vel folyamatosan nevettünk, és beszélgettünk. Olyan jó volt azt hallani miket csinált kiskorában. Merem állítani hogy ő volt a legrosszabb gyerek egész általános iskolában, utána (állítása szerint), vissza fogott magából és középiskolára megkomolyodott. Na én erre annyira elkezdtem röhögni, hogy leestem a székről, amire fölálltam, hogy a helyére tudjam tenni a függönyt.

Már billentem volna le a földre, mikor Harry elkapott és menyasszony pózból letett a földre. Így szembe kerültem vele. Átkulcsoltam a nyakát és belenéztem abba a gyönyörű smaragd szemeibe...

- Harry,... én annyira szeretlek! - mondtam halkan.

- Én is. - elmosolyodott és szenvedélyes csókba hívta ajkaim.

Mikor szétváltunk mindketten ziháltunk. Szorosan magamhoz öleltem, mintha csak a semmiből köddé tudna válni és örökre itt hagyni.

- Na Manó, ha itt végeztünk, nem megyünk el sétálni?

- Nem tudom... - ránéztem az órára. Fél hat... - Most ne... el kell még valamit intéznem, ami nem várhat holnapig. - beletúrtam a hajamba.

- Hát jó... te tudod. De meg szabadna azt tudnom, hogy hova is siet a barátnőm? - a saját nyálamba majdnem megfulladtam. Óóóó, hogy a barátnője vagyok...

- Persze... - köhögtem. - Köszi az infó, hogy a barátnőd vagyok! - kezdtem el cukkolni. - Na de ja. A barátnőd, elmegy és kibékíti a barátodat. Vagyis vele is kellene beszélnem... tudod, izé.... Louis-szal is van mit tisztáznom.

- Ja, értem. De te nem tudod, hogy Louis ma hazautazott a szüleihez? - vonta fel a szemöldökét.

- Jaa, hát ezt elfelejtette mondani Nil. Nembaj akkor ma csak a Tiéd vagyok. Bár, mint mindig! - kuncogtam fel és megcsókoltam.

- Akkor kezdjünk egy jó filmmel? - vetette fel az ötletet. - Milyen filmet nézzünk?

- Mondjuk a... - gondolkoztam majd a kedvenc filmemre esett a választásom, amit közöltem Hazza-val is. - Mondjuk a Gyűrűk ura?

- Úúú azt szeretem. Oké, már úgy is régen láttam. - átkarolta a derekam és felmentünk a szobájába. - Feküdj le addig, előkeresem a laptopomat. - elengedett és elkezdett a szekrényben, meg a fiókokban turkálni, keresni az említett tárgyat.

Felfeküdtem az ágyra és magamra húztam egy puha sötétkék plédet. A szobáját csak most tudtam jobban szemügyre venni. A sötétkék, fehér, szürke és a fekete dominált. Az ágy és a bútorok feketék voltak. Az ágyon világos szürke ágynemű volt. Rajta a sötét kék pléd amit már magamhoz vettem. A függönyök is sötét kékek voltak, míg a padlózat egy világos szürke fapadló. Egy fekete szőnyeg volt az ágya, a szekrénye és a szobából a fürdőjébe nyíló ajtó előtt.

- Már hozom is hercegnő. - besüppedt mellettem az ágy és Harry combjára tette a laptopot, majd közelebb húzott magához.

Ráhajtottam a fejem a mellkasára, jobb kezemmel pedig átkaroltam a testét. Harry jobb kezét a vállamon átdobta és az oldalamat simogatta.

Elég meghitt filmezés volt.

Már a harmadik rész végéhet közeledtünk, mikor ásítani kezdtem.

- Manó, gyere mindjárt elalszol. Menjünk fürdeni. - tényleg fáradt voltam, de mikor Haz mondta, hogy menjünk fürdeni, kipattantak a szemeim.

- M-Mi?? Hogy, hogy ketten? - a hangom remegett. Nem fürödtem még senkivel sem együtt. Sőt ami ezzel a barát-barátnős dologgal jár, azt mind Harry-vel csináltam elsőnek.

- Igen baba, ketten. De ha nem akarod, akkor... - nem engedtem befejezni.ű

- Oké, oké.... - vettem egy mély levegőt. - Benne vagyok, de egy feltétellel.

- Rendben Manó, mi lenne az? - mosolygott rám.

- Az... az hogy, az hogy legyen rajtunk fehérnemű... - lehajtottam a fejem. Tudtam, hogy Harry nem így képzelte el, de nekem még nem megy ilyen gyorsan.

- Oké. Megértem, nem siettetem. - megsimította az arcom. - Gyere menjünk. -felhúzott és bevezetett a fürdőbe, majd kulcsra zárta az ajtót.


Lehet hogy még este rakok ki egy rész. Sajnálom, hogy itt hagytam abba, de kell az izgalom. Remélem tetszik. Kérlek ne öljetek meg ha nem ma kerül fel az új rész.

Ui: Ha valaki holnap kinyír miatta, akkor soha nem fogom tudni folytatni. (csak vicc volt.)

De ne nyírjatok ki! XOXO

Szerencsés véletlen /BEFEJEZETT/Where stories live. Discover now