Ki vagy te? /BEFEJEZETT/

Kezdhetem a történetemet Ádámtól és Évától...

Kezdhetem a történetemet Ádámtól és Évától, hogy érthető legyen, mit miért történt.
Szögezzük le, hogy az én női karakterem - nevezzük csak Kis Rókának - nem depressziós, nem önbizalomhiányos, nem antiszociális, nem bántalmazták, jó a családi háttere, jó nevelést kapott, ambiciózus, erős humorú... Nem úgy, mint a többi hasonló történetben. Egy teljesen ép, nagyravágyó, sokszor nem kedves és csalafinta lányról van szó.

Ennek ellenére általános iskolában sokat bántották, szívatták a korabeli gyerekek, ezért már akkor is inkább az idősebb korosztályban kereste a társaságát. Legyenek azok a szülei vagy a szülei barátjai vagy esetleg a tanárai. Mivel a családi állapota stabil volt, ezért nem is igényelte egy ideig a saját generációjával való kapcsolat teremtést. Ám, így történt, hogy közelebb került az egyik tanárnőjéhez...

Nem volt tudatában mi is történik, mivel egy kisiskolásról van szó. A tanárja pedig szintén nem akart tőle semmit, csak kedvelte, mivel aranyos volt és szorgalmas. De Kis Róka már-már rajongott érte, kereste a társaságát a szünetekben, jobb dolga sem volt. A közös munka során észrevette, hogy milyen jól is érzi magát, ha Vele van és közben sokat fejlődik az adott tárgyból.
De egy nap - mint, ahogy ez látható volt - a tanár lelépett az iskolából családi problémák miatt. Kis Róka teljesen összetört. Anyukája vigasztalta sokat, értelmes és logikus érveket felhozva, mint például:

"Ugyan kislányom, van ilyen. 2 év múlva azt sem fogod tudni, ki volt Ő"

Abszolút igaza volt, de hát Kis Róka, akkor érzelmektől elvakítva csak bánkódott és sírt.

Aztán, bejutott az általa választott középiskolába - kemény felvételin ment keresztül, mivel művészeti iskola - mindent elfelejtett, ami régen történt. Gyakorlatilag kinyílt előtte a világ, teljesen más lett.
Ahogy az lenni szokott, talált legjobb barátot - hívjuk Szilvinek - és sok más érdekes embert, akire boldogan gondol a mai napig is. Teljesen elfelejtette, hogy egy évvel ezelőtt, rajongott még valakiért.

Az iskolában Kis Rókának választania kellett egy második idegennyelvet. Mivel németet tanult az általános iskolában, ezért azt kellett folytatnia itt is. Tudni illik, utálta - sőt, a mai napig is utálja - a németet, ezért olyan nyelvet szeretett volna választani, amit szívvel, lélekkel tud tanulni. Angolt akart eredetileg, de nem indítottak kezdő osztályt. Így a franciára esett a választása.
Első órára be is esett a tanár. Kis Rókának azonnal eszébe jutott a régi tanárnője.

"Jézus... Neki is pont olyan göndör, vörös haja van, mint anno a régi tanáromnak"

De tovább nem is gondolkozott ezen, mivel a francia nyelv és a fiatal nő teljesen elvarázsolták.
A Tanárnője nagyon édes volt. Hihetetlenül esetlen, és nagyon kedves. Az osztály rosszalkodó része nem is merte nem megcsinálni a házi feladatot, mert félek, hogy megbántják ezzel. Tehát, ennyire aranyos volt a nő.

Nem is kellett sok idő, hogy Kis Róka az osztály legjobbja legyen franciából. Ezt felismerte a Tanárnő is, ezért egy héten egyszer tartott neki különórákat és emelt szintű érettségire kezdte felkészíteni. Ami, elég durva gimnázium első évében. Seperc alatt jóban lettek, már nem is Tanár-diák kapcsolat volt közöttük. Kis Róka végre elengedhette magát, onthatta magából a szarabbnál szarabb poénokat, amikre a nő zavarában heherészett. Élvezte a helyzetet...
De azt kedvelte igazán, amikor a Tanárnője saját magából csinált hülyét.

"Jól van Kis Róka, fordítsd le nekem ezt az összetett mondatot... mondjuk... Utazzunk Budapestre és... megvan! Ússzunk a tengerben"

Na de nem kezdtem volna el ezt írni, ha nem lenne valami probléma az egészben. Ahogy az előző "bálványa" is, úgy a francia tanárja is elment az iskolából. Ráadásul szó nélkül.
Kis Róka megint teljesen kikészült. Sőt, jobban, mint eddig és azóta sem annyira, mint akkor.
Másfél évig utálta a franciát. Pedig tudta, hogy nem kellene és küzdött az érzés ellen. De nagyon fájt neki, hogy nem a Tanárnője jön be azzal a lehengerlő energiájával a terembe, hanem valaki más.

Sokat sírt a legjobb barátnője vállán, aki nem tudta hová rakni a dolgot. Hiszen, nem lehet ennyire kiborulni emiatt. Kell lennie valaminek a háttérben. Teltek múltak a napok, amíg Szilvi meg nem kérdezte Kis Rókát, hogy szereti- e a lányokat, mert szerinte van köze ennek, ahhoz, hogy így reagálta le a dolgokat. Kis Róka ezen elgondolkozott.
És arra jutott, hogy igaza van.
Minden új értelmet nyert a számára. Még ha kezdetben nehéz is volt elfogadnia, hogy "igen, a lányokat is szeretem, vonzódom hozzájuk" , akkor is felszabadult. Végre összeért a fejében az, hogy mi játszódhatott le benne tudat alatt a tanáros ügyeinél és, hogy mit szeretne ezentúl elérni.

Bizony, be akart fűzni magának egy fiatal, csinos tanárkát, aki iránt ugyanúgy érez, mint az előző kettőnél. Vonzódik hozzá, feszegeti a határokat, vicceskedik vele, de mély tiszteletben tartja őt és vágyik a vele való romantikus kapcsolatra...
Sok próbálkozása volt, mindegyik kudarcba fulladt. Azért, mert nem volt elég magabiztos vagy éppenséggel, azért mert kellemes baráti kapcsolatot alakított ki az aktuális kiszemelt tanárjaival. De ebből is tanult. A szó szoros értelmében, mert közben a tantárgyhoz is lett motivációja, ami csak előre vitte. Kitapasztalta, az emberek viselkedését, a kezdő és fiatal tanárjainak esetlenségét és azt, hogy ha segíti őket és figyel rájuk, akkor fel tudja gyorsítani a folyamatot.

Ezzel a tapasztalattal és tudással lett gimnázium végére az a sunyi tekintetű, mosolygós, vörös hajú Kis Róka az, aki ma is írja ezt a történetet. Mert nincs vége. Még csak most kezdődik...

Mi van, akkor ha jön egy tanár az iskolába és nem úgy viselkedik, ahogy azt Kis Róka megszokta?