Ki vagy te? /BEFEJEZETT/

Most ezt nem értem?

Soha nem fogom elfelejteni azt a 15 percet. 
Teljesen a hatása alá kerültem.  Egy picit magasabb volt mint én, ezért igazán élethű párocskát alkottunk. Bár igaz, hogy nem tudtam a mozdulataimra koncentrálni, mivel az édes mosolya teljesen elvonta a figyelmemet.
Hagytam, hogy vezessen. Ügyetlenül lépkedtem arra amerre taszigált, miközben kezemet szorosan tartotta.
- Legalább nem folyton a lábadra nézel. Ez igazán haladás - suttogta nekem az észrevételét. 
- Hát, érdekesebb az amit magam előtt látok. A lábammal pedig azért gyakran találkozom.
 A poénomra elfojtott egy aranyos nevetés, orromat pedig megcsapta a parfüme édeskés illata. Nem tudtam betelni vele...
- Árulja már el - kezdtem, mielőtt átgondoltam volna mit is kérdezek - Milyen parfümöt használ? Teljesen odavagyok meg vissza érte. 
- Ez Lancôme - válaszolta majd megragadta a derekamat felbátorodva és még jobban magához szorított, hogy érezzem az illatot. Hirtelen nagyon közel kerültem a nyakához,  annyira, hogy legszívesebben leheltem volna rá egy csókot..
De nem akartam elsietni a dolgot, féltem, hogy a végén elromlik az egész.
Ennek ellenére, újra úgy éreztem, hogy elájulok. De legalább a karjai között tettem volna. Észre sem vettem, hogy ilyen szédelgőssé váltam az utóbbi időkben.
- Elcsendesedtél. De egyre jobban megy a keringő - nézett rám, mint aki elégedett magával.
- Nem az én érdemem. Nincs kedve átvenni a tánc oktatást? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- Haha, nincs. Az igazgatónő úgysem fizetné ki.
- Na az már igaz.
Táncolgattunk még egy darabig, majd hirtelen gyorsan elengedte a kezemet és hátrébb lépett egy-két lépést.
Fel sem fogtam, hogy mi történt.
Érintését, még mindig magamon éreztem, a közös élmény eltompította az érzékeimet.
De valami furcsa érzésem támadt, amit szóvá is tettem.
- Minden rendben? - léptem közelebb hozzá, mire ő hátrálni kezdett. Nem nézett rám fejét leszegte és a földet szuggerálta. Nem értettem a helyzetet, azt a gyors átmenetet. 
- Nem kellett volna. Ne haragudj - motyogta halkan, majd hátat fordított és elegánsan elviharzott. 
Nem léptem közbe, nem ragadtam meg a karját. Csak pislogtam. 

Lehet, hogy meglátott minket valaki és emiatt viselkedett így? - gondoltam, miközben kivonszoltam magamat az épületből és leültem a legközelebbi padra - Vagy észrevette, hogy mi kezdődött el kettőnk között és megijedt? Megesik az ilyen. Foglalkoznom kellene ezzel? Vagy várjam meg míg keres? Vajon, ugyanaz lesz, mint volt vagy kerülni fog ezentúl?

- Kis Róóóóka - szakította félbe az elmélkedésemet barátnőm - Mindenhol kerestelek már. Mondd, miért vágsz ilyen filozófus képet? Min töröd a fejedet?
Kérdéseire csak egy hatalmasat sóhajtottam és ránéztem.
- Te nélkülem fagyizol? - tértem el a dologtól, ami eddig nyomott, hisz észrevettem az édességet a kezében.
Erre felém nyújtotta én pedig boldogan lenyúltam a nyalánkságot. Közben elmeséltem neki mi is történt. Ő pedig ugyanazt mondta, ami nekem is a fejemben volt.
- De akkor, szerinted, keressem fel? - fejeztem be az evést és kinyújtóztattam a lábaimat.
- Szerintem nem. Hagyd, hogy elrendezze magában. Ha akarja elárulja mi volt az ok, amiért elrohant, ha nem akkor nem.
- Ah. De ezt én nem fogom kibírni - siránkoztam teljesen kétségbeesetten.
- Csináltál valamit, ami miatt ez lett a vége vagy nem? 
- Nem... És lehet, hogy ez a baj.
- Hülye vagy. Illetve kimerült. Menjél haza - parancsolta szinte Szilvi, de nem bántam, nekem is eszembe jutott már. Tényleg elfáradtam.
Elköszöntem tőle, majd végigszenvedtem a másfél órás vonat utat. Közben folyton nézegettem az üzeneteimet, de hiába.
Nem írt. Ezzel megőrjített... 
Mikor nagy nehezen hazaestem, nem bírtam tovább és írtam neki. Pedig gondoltam, hogy nem kellene.

"Kezdek aggódni, Tanárnő. Csak szeretném tudni, hogy minden ok e"

Nem volt éppen online, ezért úgy döntöttem, hogy letusolok. Igazán jól esett, mintha megtisztított volna mindentől. 
Felöltöztem, majd feszülten megnéztem a telefonomat.

"Nem kell. Annyi az egész, hogy egy kicsit elragadtattam magamat és túlzásba estem. De mostantól figyelni fogok erre" 

Most komolyan. Erre mit lehetett válaszolni? Úgy, hogy mindenkinek jó legyen?

"Nem értem. De rendben. Nem firtatom. Ha az megnyugtatja én is feszegetem a határokat, úgy, hogy nem tudom hol kell megállni :) "

"Haha, és még élvezed is :D"

Emoji... ez már jó jel volt.

"Pontosan. :D Mások annyira nem szokták. Egyszer egy lány azért lett a barátom, mert behódolt a hülye poénjaimnak. Lehet, úgy gondolta, hogyha így tesz, akkor megússza a többit. Rosszul gondolta"

"Nem tudom. Én nem vagyok ilyen."

"Nem is kell. A Tanárnő úgy jó ahogyan van :) "

":)"

Keserédes ízt éreztem a számban. Utáltam, ha mosolygós hangulatjellel zártak le egy beszélgetést. Másrészről pedig szóba állt velem, tehát akkora baj tényleg nem volt.

Nos...Konklúzió? Más taktikát kell választanom. Nem mintha a mai táncot én döntöttem volna el. De most kijelentette, hogy ilyet nem csinál többet, visszafogja magát. Nehezedik a dolog. 
Tehát, úgy kell ügyeskednem, hogy ne érezze furcsának a helyzetet...

Elhatároztam, hogy maradok a jól bevált francia nyelvnél.

"Viszont, tudna nekem segíteni egy kicsit? Nem igazán értem a passé composé és az imparfait használatát."

/Passé composé - francia múlt idő/ /Imparfait - szintén francia múlt idő csak folyamatos/
/Nehéz megkülönböztetni a kettőt, komolyan  sokat gyakoroltuk de az érettségin így is képes voltam elszúrni. Pedig... jó tanárom volt ;) / 

"Persze. Azért mert ez az egyik legnehezebb dolog a franciában. Illetve szerintem sok tanár tök rosszul magyarázza el. De itt vannak feladatok LINK. Mondd, hogy mit írnál én pedig elmagyarázom, ami rossz."

Na, bekapta a csalit. 

Ezek után nem nagyon személyeskedtünk többet aznap. Csináltam a feladatokat ezerrel, néha elsütöttem egy szar oda kapcsolódó poént, amire írt egy-két sírva nevetős emojit, de ennyi.
Nagyjából hajnali 1-ig gyakorolgattunk "érettségi" címszóval. 
Én úgy éreztem, hogy ez csak kifogás volt a beszélgetésre.
Próbáltam a jó oldalát nézni a dolognak, mégpedig, hogy tanulok és közben Vele.
De valahogy nem elégedtem meg azzal, ahogyan a történet haladt.

" Na. Azt hiszem, hogy eleget gyakoroltunk mára"

"Nem is :D Tegnap sokat gyakoroltunk. Egy órája már ma van" 

" Hahaha nagyon vicces itt valaki :D Ha holnap hülyeségeket beszélek az órámon, az a te hibád lesz"

" Nem sajnálom :P"

""Gondoltam :D Na, jó éjt"

"Jó éjt :)"

Nagyon gyorsan javítanom kell a helyzeten. Különben ez a kapcsolatom is a kukában fog kikötni. Most legyél okos Kis Róka...  Még nincs veszve semmi.