Ki vagy te? /BEFEJEZETT/

Felkérés egy táncra

- Mondd csak Kis Róka, tudod már kivel fogsz táncolni a szalagavatón? - kérdezte tőlem elgondolkozva Szilvi - Vészesen közeledik már az a december 2.
- Nem tudom - sóhajtottam és leültem mellé a padban - El voltam foglalva...Mással. Az elmúlt két-három hét nagyon mozgalmas volt. Eszembe nem jutott a szalagavató. De nem várom annyira. Macera az egész. 
- Ugyanígy gondolom én is. Csak az a különbség, hogy nekem van barátom, akivel tudok táncolni, mert hál'istennek beengedik erre a célra, neked meg nincs se barátod, se barátnőd...
- Lehet, hogy kihagyom a tánc részét. Fakultatív. Legalábbis ezt mondta az ofő.
Szilvi meghökkenve bámult rám. Nem szerette ő sem a felhajtást, pláne azért, mert erre az alkalomra nagyon sokat kellett költeni. A ruhabérlés, a fodrász, a sminkes... De ennek ellenére nem hitte, hogy ilyet mondok.
- Remélem tudod, hogy ez egy olyan "kellemetlen" esemény, ami azért jó emlék is lehet. Kár lenne elzárkózni tőle. Meg hát... nem baj, ha felszedsz egy kis tánctudást.
- Van benne valami. Bár bosszant, hogy lesz a héten emiatt plusz 3 óránk. Tudom, hogy próbálni kell ezerrel, de ettől függetlenül, bele fogok halni.
- Honnan tudod? Lehet, hogy élvezni fogod - mosolyodott el, hiszen tudta, hogy mindig ezt csináljuk. Én nyavalygok, hogy nem akarom, ő pedig mindig megmondja, hogy jó lesz az adott dolog. Igaza is van általában.
- Na jó. Elkezdek valami párt keresni - határoztam el magamat, megadva - Mit gondolsz, ki nincs már lestoppolva?
- Hát - vágott igazán kétségbeejtő arcot - Szűkös a választék. Nincs valaki, aki külsős és el tudnál hívni? 
Gyorsan átfutottam az ismerőseim nevét. Szomorúan néztem utána barátnőmre és megráztam a fejemet. 
- Hmmm... És a franciás srác? Szerintem tuti párost alkotnátok - kacsintott huncutul, majd megbökte az oldalamat.
- Talán. Bár, ahogy kinéz, szerintem már ellopták tőlem. De jó ötlet.
- Akkor... Van még kb 5 perced, hogy elkapd - nézett az órára Szilvi noszogatva. 
Több sem kellett, elindultam megkeresni a srácot. Abban reménykedtem, hogy ő is úgy áll hozzá ehhez a szalagavatóhoz, mint én. Húzza, halasztja.
- Szia Krisz. Van egy perced? - szólítottam le, miután megláttam a folyosón a szekrényébe pakolva.
- Nocsak. Kis Róka. Bien sûr - mosolygott rám, egészen meggyőzően. Ha nem tartottam volna fontosabbnak a tanáros ügyeimet, tuti ő lett volna az első, akit megpróbálnék befűzni magamnak. Egészen cuki fiú volt. Fekete, fényes, kócos haj, kék szem... Elég dögösen nézett ki.
- Van már valaki, akivel táncolsz szalagavatón? - tértem rögtön a lényegre, reménykedő tekintettel.
- Hahaha - húzta félmosolyra a száját - Mintha tudtad volna, hogy fel akarlak kérni. Bár ez így nem igazán ment úgy, ahogyan illene. De igen. Táncoljunk!
- Szuper. Azt hittem ez nehezebben fog menni - dőltem meglepődve a szomszédjának a szekrényéhez.
- Nem értem miért, Petit Renard - rakta a karját a fejem mellé és közelebb hajolt. Egészen kellemes illata volt. 
-Szia, Krisz - bújtam ki a helyzetből és intettem neki. Ő pedig játékosan kacsintott, majd tovább állt.
Azért bírtam a srácot, mert nem csinált semmiből sem problémát. Láthatóan próbálkozott, nem akkor kezdte el. De nem zavarta, hogy általában visszautasítottam. 

Koppra visszaértem a következő órára. Szilvi kérdően felhúzta az egyik szemöldökét, mire én sunyin elmosolyodtam és felmutattam a hüvelykujjamat. 

Órán végighallgattuk a trigonometria szépségeit, bár én úgy éreztem, hogy még egy szót szól a matektanárnő és abban a pillanatban kiugrom az ablakon. De akkor megmentett a kicsengő én pedig vidáman vágtam be alaphelyzetébe a füzetemet. 

- Mész ma valahova? Fagyit akarok enni - álltam el barátnőm útját, aki furcsán nézett le rám.
- Ma van az első táncpróba. Keringő. Tudod. Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovicsra...
Leesett az állam. Nem igazán gondoltam, hogy pont ma lenne az első próba. 
- És, kb egy órája szólsz rám, hogy keressek magamnak párt?
- Örülj, hogy voltam olyan kedves és szóltam - nézett rám csalfán, utat kérve.
- De... a fagyim...

- Vajon... Hallunk ma is szép beszédet az igazgatónőtől? - kérdeztem, miközben lebaktattunk a tornateremhez, ahol már gyülekeztek a végzős párocskák. 
- Na abba pedig én halok bele. De nem hiszem. Ő lenne a tánctanár? - mutatott barátnőm egy külsős faszira, aki valamit nagyon magyarázott az igazgatónak.
- Jobban zavar az igazgatónő jelenléte - világítottam rá a problémára. Szilvi erre kuncogva igazat adott.
- Na és az a jelenlét nem fog zavarni? - nézett oldalra, a tornaterem széle felé.
Odafordultam, amerre nézett és megláttam a Tanárnőt. Tekintetünk találkozott. 
- Olyan szép kékek a szemei - motyogtam Szilvinek, aki eltűnt mellőlem, így nem hallotta a kommentemet. Helyette viszont megjelent Krisz és meghajolva köszöntött. 
- Na, készen állsz? - tartotta fel a tenyerét, várva, hogy belekapaszkodjak. 
- Háááát.... Nem tudok táncolni. Ezenkívül, persze - mondtam büszkén, miután lopva visszanéztem a nőre. Kis mosoly bújt meg a szája szélén, de nem igazán értettem, hogy mit keresett ott. Nem is tartottam lényegesnek, örültem, hogy láttam.
A tánctanár elmondta az alapokat, majd bemutatta egy szerencsétlen közülünk való kiválasztottal, aki pont úgy bénázott, mint mi később. 
- Egyszerű lesz. Gyorsan meg fogjátok tanulni. 
- Na persze. Ezért tartunk heti 3 órányi táncpróbát - súgta nekem a srác, majd közösen megpróbáltuk leutánozni a lépéseket, amiket láttunk. Katasztrófa volt az egész. Viszont, a táncosokon kívül, sokan jártak úgy mint mi.
- Oké. Ne keseredjetek el. Ez csak az első óra volt - zárta le életvidáman a tréninget a tanár.
A párok letörten oszlani kezdtek, de a fazon nem adta fel - Egyre jobbak lesztek majd. Idővel.
Miután látta, hogy egyenlőre reménytelen a próbálkozása, sóhajtott egyet és távozott.
Krisz is elengedte a kezemet, de csak a kézcsók után - A viszont látásra Petit Renard.
Erre csak egy sunyi és értetlen mosolyt kapott, majd ő is elment. 
Gondoltam, hogy megkeresem Szilvit és bepótolom a füstbe ment fagyizást, de akkor egy ismerős, jóleső hang szólított.
- Kis Róka, várj.
Azonnal megperdültem és szembetaláltam magamat Netta Tanárnővel. 
- Áh. Mit keres itt a Tanárnő? - fontam össze a hátam mögött a kezemet és kedvesen néztem rá.
- Kíváncsi voltam a táncpróbára. Tudod - kezdte közelebb lépve - tanultam én is táncolni. Nem keringőzni, való igaz, de a tartás ugyanaz.
Majd hasonló magabiztossággal nyújtotta felém a kezét, pont úgy mint az óra előtt Krisz.
Gyorsan körbekémleltem a termet, hogy van e még valaki itt rajtunk kívül. Nem volt.
- Komolyan? - mosolyogtam rá veszettül, mint aki el sem hiszi, hogy ez történik vele. 
- Persze. Rossz volt nézni, hogy mit össze bénázol.
Újra meglengette a kezét és még közelebb tolta hozzám. 
Hülye lettem volna nem megragadni az esélyt. Mindenféle magyarázkodás nélkül kerülhettem nagyon közel Hozzá.
A szívem majd ki akart ugrani a helyéről, de nem törődtem vele és megfogtam puha kezét, mire ő teljesen közel húzott magához.