Ki vagy te? /BEFEJEZETT/

2018. Szeptember. 01.

2018. Szeptember. 01.

- Mennyire jó már! Ezt is megértük. Végre végzősök vagyunk ebben a retek iskolában. Már csak egy év és szabadok vagyunk. El sem hiszem! - hadarta le nekem Szilvi hatalmas mosollyal az arcán - Nem gondolod Kis Róka? 
Legjobb barátomra mindig is felnéztem.  Azért is mert másfél fejjel magasabb volt, ezenkívül pedig azért, mert minden problémámra tudott valami logikus megoldást, amikből én csak tanultam. Szokásos ünneplő volt rajta, fekete farmer, fehér ing, ahogy azt egy évnyitón kell.  A szél összeborzolta sötétbarna haját, miközben beszélt. Kemény tekintettel a kék szemébe néztem.
- De még egy év. Elég soknak tűnik nekem. Ah. Ráadásul halálra fogom magamat unni. 
- Ugyan. Biztos jön valaki, akivel játszhatsz. Mindig jön. Tavaly hány is volt?
Szemforgatva kinyitottam a nehéz iskolaajtót és előre engedtem.
- Három. De egyik sem volt túl sikeres.
- Na és ez ki hibája? - mosolyodott el Szilvi, miközben  a tornaterem felé vettük az irányt, ahol már javában gyülekeztek a hasonló, puccba vágott diákok. 
- Ne csináld már! Pontosan jól tudod, hogy én rohadt sok energiát fektettem ebbe. Akárhány is volt. Az egyikbe annyit, hogy össze is vesztünk miatta a baráti társaságunkkal. Emlékszel?
- Hogyne emlékeznék. Azóta sem szóltak hozzánk. De nem baj, mert igazad volt és jól tetted, hogy kiálltál mellette. 
Mintha csak végszó lett volna, az Igazgatónő feltipegett a kis színpadra, ami spontán lett neki felállítva. Ahhoz képest, hogy az iskolába 500 diák jár, nem voltunk sokan kezdetben az "ünnepségen". Mint, ahogy az lenni szokott, menet közben sunnyogtak be a diákok, tudván, hogy a nő borzalmasan sokat szónokol. 
Kétségbeesetten Szilvire pillantottam, aki egyből vette az adást és egy "nyugi, ez az utolsó évnyitós hülyeség" mosollyal eloszlatta az aggodalmaimat. 
- Kedves kis és nagy diákok! - kezdte az Igazgatónő mézes - mázos hangon - Nagy nap ez a mai. Hiszen ezen a csodálatos reggelen nem csak  a 2018-as évet nyitjuk meg, hanem Iskolánk 330-adik évfordulóját is. 
Gúnyosan felhorkantam és elkezdtem suttogni barátnőm fülébe, akinek be kellett rogyasztani a térdét, hogy elérjem - Baszki, tavaly nem a 329. évet ünnepeltük?
Heherészésünket elnyomta az érkező diákok nesze, amit egyáltalán nem bántunk, majd inkább a hátsó sorok felé mentünk, hogy nyugodtan tudjuk kritizálni a beszédet.  
- Mint, ahogy említettem, idén is meg lesznek jutalmazva azok a gyerekek, akik fellendítik az iskola átlagát - Folytatta az igazgató - Mégpedig, egy szabad nappal! 
- Pfh. Micsoda presztízs hajhász - ütötte le a labdát a barátnőm.
- Na, de a lényeg! - húzta még szélesebbre a mosolyát a "főnökasszony", eltelve a már 15 percig húzódó lelkesítése miatt - Üdvözöljük méltó tisztelettel új tanárainkat!
- Végre valami izgalmas! - álltam lábujjhegyre, hogy lássak is valamit az előttem lévő hajtenger ellenére. Próbálkozásom sikertelen volt. 
Az Igazgatónő bemutatott egy-két új magyar, matek, francia és angol tanárt, akikből nem sokat tudtam elcsípni. De egy neven megakadtam.
- Fogadjátok szeretettel (- hívjuk így -) Netta tanárnőt, aki angolt és franciát fog tanítani a bejövő osztályoknak!
- Szilvi, nézd meg! - bökdöstem meg a lány oldalát, remélve, hogy ő átlát a tömeg felett. 
- Jó, jó. Hosszú egyenes és világos barna haj, kék szem. Most már be tudod azonosítani?
Humorát csak egy dühös prüszköléssel díjaztam.
- Ugyan Kis Róka. Úgy is elkapod így vagy úgy, ha megtetszik. Sosem kételkedtem ebben.
- Csak tudnám, honnan ismerős a neve. Hol hallottam már? - gondolkoztam hangosan, amire nem kaptam választ.
Azóta sem senkitől.