Ki vagy te? /BEFEJEZETT/

Ki vagy TE?

- Nem nyitod ki? - toltam el magamtól a ledermedt lányt, aki még mindig nem nézett rám.
- Ja... de - válaszolta tompán és felkászálódott az ágyról. Miközben újra csengettek, felvett egy köntöst, ami igazán kiemelte szép és kecses alakját.
- Nem megyek sehova - fűztem hozzá gyorsan és rámosolyogtam, de Ő nem reagált semmit.
Kis idő múlva elért az ajtóhoz, de csak mormolást tudtam kivenni a párbeszédből. Netta hangját felismertem, de a váratlan vendégé kissé mély volt.

- Egy férfi? Lehet... Kíváncsi vagyok mi járatban ilyenkor. 
Ránéztem az éjjeli szekrényen álló órára.
- 6:34... Igazából bárki lehet...
Szemügyre vettem a szobát. Kellemes elrendezésű, modern bútorzattal rendelkező hálószoba. Egészen rendben is tartotta. 
Az éjjeliszekrényről tovább kúszott a tekintetem az ágy mellett lévő polcra. 
Megláttam egy fotót, mire kihagyott a lélegzetem és felpattantam. 
Levettem és jobban megnéztem. 
Nettát ábrázolta egy férfival, aki intim módon átöleli. 
 - Lehet, hogy a bátyja... Vagy az öccse. 
Megfordítottam a képkeretet és a fotó hátulján megpillantottam egy-két sor írást.

SZERETLEK ÁDÁM 

 2018.03.04

Hirtelen belém hasított a felismerés és a gyanakvás. Abban az egy másodpercben mindent megértettem. Megtaláltam a hibát, amin gondolkoztam idefelé jövet. 
Sírás fojtogatta a torkomat, miközben legyőzötten az ágyra rogytam. Még mindig nem hallottam, mit beszéltek, de úgy éreztem nem is számít. 

El kell tűnnöm innen. Most...

Lomhán és remegve kerestem meg a ruháimat, miközben meghallottam, hogy becsukódik az ajtó.
- Csak a szerelő volt. El is felejtettem, hogy ilyenkorra - akadt el a szava, mikor észrevette, hogy pakolászok és kerülöm a szemkontaktust - Mi a baj?

Felegyenesedtem a rámolásból és ellentmondást nem tűrően rámeredtem.

-Fogd vissza magadat! Csak menj el. Mindegy, úgyis magyarázkodni fog. Nem akarod tudni, mi az igazság - acéloztam meg magamat, de már akkor tudtam, hogy úgysem megyek el ilyen egyszerűen.

- Milyen szerelő volt? - vetettem oda neki élesen, mire úgy láttam, hogy gonoszan elmosolyodott.
- Azt hiszem átlátsz rajtam - kezdett bele érthetetlenül, mire meglepődtem. 
- Ilyen könnyen elárulod magadat?
- Nem hülye vagy, csak nagyon naiv - dőlt neki a hálószoba ajtajának, amit befelé jövet becsukott. 
- Ó nem - fejeztem be a pakolászást és teljesen kikeltem magamból - Naivságnak nevezed azt, amit eddig csináltunk? Én is ember vagyok, akinek el lehet csavarni a fejét. Sok minden vagyok, csak naiv nem.
Elnevette magát és odajött, majd puha kezével végigsimított az arcomon. Olyan érzésem támadt, mintha valami nagyon fontosat nem tudnék.
- Folytassuk jó?
- Szerelő mi? Ki az az Ádám? Láttam a fotót   - rántottam el a fejemet és hátráltam - Ő jött most ugye? 
Hallgatott, majd rám nézett, de nem szólt.
- Tartozol nekem ennyivel - erősködtem elcsukló hangon - Főleg, mivel az előbb vallottam szerelmet.
- A barátom volt, aki most keresett. 3 éve vagyunk együtt. 
- És még mindig....  - nem bírtam tovább, könnyek csorogtak le az arcomról - Szándékosan hagytad kint azt a képet? Nem értem... Miért hülyítettél akkor eddig?
- Amikor elmentünk először kávézni, abszolút leesett, hogy mit akarsz tőlem. Én meg engedtem. De ne álljon az utunkba ez az apró tény, hogy van barátom. Szórakozzunk, amíg lehet.
Megint közelített, de amint észrevette, hogy hogy nézek rá, megtorpant.
- Apró tény? Mi az, hogy apró tény - borultam ki teljesen.
- Annyira jellemző ez a viselkedés... Komolyan azt hitted, hogy hosszútávú dolog lehet kettőnkből?
- Te el vagy tévedve - kaptam fel a cuccomat és elindultam az ajtó felé, majd a küszöbön megálltam. Meg sem próbált visszatartani - Mégis mi a faszt higgyek, ha fél évig azt mutatod felém, hogy akarsz tőlem valamit? A szexen kívül? A tánc, az a sok-sok utalgatás, az iszogatás utáni csók... 
- Ez a naivság, kedvesem.
- Lehet, hogy a fejedben igen. De az enyémben ez nem az. Én beléd szerettem. Illetve... Abba a maszkba, amit felvettél fél évre. Mert most már látom ki vagy. 
- És ki vagyok? - indult meg felém hevesen, de én egy tapodtat sem mozdultam.
- Egy önző és lusta színésznő - sziszegtem neki, miközben ökölbe szorult a szabad kezem - Arra akartál használni, hogy lefeküdjünk, kitaláld, hogy mi a helyzet, kell e a pasid vagy sem. Jó ok lettem volna a szakításra, ha úgy döntesz, hogy nem kell. Ahelyett, hogy csak simán kidobnád a picsába. Fél év... Úristen.
Átviharoztam a lakáson és feltéptem a bejárati ajtót, már éppen be akartam rántani, amikor utolért és a nyakamba vetve magát utoljára megcsókolt.
- Tudod - kezdte a fülembe suttogva - Nincs igazad. Szerinted olyan buta vagyok, hogy kint hagyjam a képet? Hm...
- Mi?
- Nem Te vagy az első, akivel ezt megcsinálom. Az a perverzióm, hogy ezt végigcsináljuk. Lássam a reakciókat, ki hogyan reagál, arra a dologra, hogy párkapcsolatban élek. Izgató nem? Na... gyere vissza.
- Beteg vagy - préseltem ki a szavakat és ellöktem magamtól. Rácsaptam az ajtót és kétségbeesetten a kijáratot kerestem.
Zsongott a fejem. A gondolataim ide-oda cikáztak. Nem tudtam összerakni a történteket. 
Végre kikeveredtem az épületből és a falnak dőltem, a bejárat mellett. Előkotortam a cigimet és rágyújtottam. Egy ideig néztem, hogy milyen szépen füstölög, majd elindultam.

Nem tudtam eldönteni, hogy mit érezzek. A kérdések csak úgy zuhogtak a fejemben.

Lerogytam az út szélén a padkára, hogy kicsit tudjak gondolkozni.

Vajon, azok, akik beleakadtak a hálójába, ugyanígy reagáltak, mint én? Vagy folytatták és szeretkeztek egy keményet? Nőket is és férfiakat is egyaránt elkapott? Hogy nem veszi ezt észre a barátja? Vagy ő is benne van és így tudnak igazán kielégülni egymással? Tényleg nem hagyhatta kint a képet véletlenül. Olyan direkt helyen. Ez meg volt rendezve. 
De az a fél év, ami a miénk volt... Hogy nem vettem észre, hogy mi is valójában? Hogy mi mozgatja?  Tényleg ilyen naiv voltam? Vagy ezt nem lehet észrevenni? Pedig én teljesen belé szerettem. Lehet, hogy tudta és ez mozgatta. Mindvégig...

Gondolkozásomból az eleredő eső zökkentett ki. 

Legalább nyugodtan sírhatok. Nem látja senki.

De...

Ki a franc vagy te?