Ki vagy te? /BEFEJEZETT/

Horror vagy valami más?

- Nem biztos, hogy ezt én akarom - szorította meg a kezemet Netta, amit még nem engedett el azóta sem és egy kicsit közelebb húzódott. Megint megcsapott a parfümfelhő, ami körül vette, de sokkal édesebbnek és mámorítónak éreztem, mint valaha. 
- Ugyan, nem lesz semmi baj - villantottam rá sunyi mosolyomat és befészkeltem magamat a karjai közé.
- Igazából, azt hiszem Te sokkal jobban félsz, mint én.
- Miből gondolod? 
- Úgy remegsz itt nekem, hogy azt hiszem rögtön elájulsz. 
Mindketten a horrorfilm plakátjára pillantottunk, majd egymásra. Nagyjából úgy nézhettünk ki kívülről, mint két hülye, akik nem mernek bemenni egy horrorfilmre a moziba, de magukra erőltetik az egészet, mert "ingyen volt". 
- Na jó! - sóhajtottam és elhúzódtam tőle kezét egy pillanatra sem engedve el.
Elindultunk a terem felé, de az ajtóban megtorpantam.
- Nem nem nem neeeem - fordultam sarkon, de a lány egy elegáns mozdulattal visszapenderített és biztatóan szájon csókolt - Elgondolkoztató... Ezzel talán meg tudsz nyugtatni.
Somolyogva erőt vettem magamon és elindultunk megkeresni a helyünket. 
Amint rájöttem, hogy ez egy sötét hely, ahol alig látjuk a másikat, a pulzusom megint egekbe szökött.
Netta ezt megérezhette, sőt valószínűleg tudta mi jár az eszemben ezért sokatmondóan kacsintott. Pont olyan szexin, mint amikor ráestem a lépcsőn.... Erre a gondolatra jóleső borzongás futott végig a hátamon.
Amint leültünk, megszorítottam a kezét, jelezve, hogy nem akarok itt lenni. 
- Nyugalom. Eredetileg, hogy akartál eljönni erre a filmre a barátnőddel?
- Gondoltam leiszom magamat előtte és akkor eltompulok. De máshogy alakultak a dolgok, szóval... - magyaráztam, miközben remegő kézzel kihalásztam a rókás plüssömet a táskámból és magamhoz szorítottam azt is.
A lány csak kedvesen nézte a kínlódásomat a filmmel, de mikor ránéztem láttam a szemében azt, hogy élvezi, amit lát.
Elkezdődtek a reklámok, mire összerezzentem.
- Jó látni, hogy Te, a híres Kis Róka, még Te is félsz valamitől - hallottam az Ő hangját jobb felől. Lehelete a fülemet és a nyakamat súrolta, kicsit arra is fordítottam a fejemet, hogy közelebb legyek hozzá ennyivel is. De nem szólaltam meg, inkább feszült tekintetemet a vásznon tartottam.
- Tehát, a film tartalmát tekintve, a hosszú végtagú hullanőktől félsz, meg a... - erősködött, amire már válaszoltam.
- Meg a hullagyerekektől is - villantottam fel a mosolyomat még mindig előre nézve. 
Közben elkezdődött a film...
- És mi az, amitől igazából félsz? 
- Hogy? - erre a kérdésre már jobban felfigyeltem, így megpróbáltam teljesen felé fordulni. 
- Hogy érted?
- Mármint, ami valóságos?
- Hm... Jó kérdés - gondolkoztam el, elfelejtve azt, hogy egy horrorfilmen vagyunk. Hatalmas hiba volt, mert a készítők úgy gondolták, hogy random bevágnak egy jumpscare jelenetet, szóval szabályosan majdnem kiestem a székből. Netta csak kuncogott, látszólag lepergett róla a dolog. 
- Hát, amitől úgy igazán félek, az talán a csalódás. 
- Miben?
- Inkább kikben. Azokban, akiket megszeretek valamiért.
- Értem - engedte el a témát, érezte, hogy ez nem ide tartozik. Kicsit furcsán viselkedett. Megint nem értettem miért, de arra jutottam, hogy hátha olyan meglepetést tartogat ez is, mint a délután, a találkozásunkkor. 

Teltek múltak a percek, nem beszéltünk többet. Veszettül szorítottam, hol a kezét, hol a rókámat. Tény, hogy egyszer egyszer eltakartam velük a szememet is.
Amikor a film a tetőpontra ért nem bírtam tovább a feszültséget és felálltam, de Netta belém kapaszkodott és visszarántott. 
- Nyugalom - suttogott megint a fülembe.
- Hogy legyek nyugodt, most tépte le a horror kislány egy szerencsétlen fejét! - estem teljesen kétségbe, de azonnal ki is ment a fejemből, mikor megéreztem a combomon a lány meleg érintését. 
Ránéztem és abban a pillanatban szép lassan közeledett hozzám. 
"A nyugtató módszer. Ügyes kislány"
Ajkunk újra összeért és gyengéd csókolózásba kezdtünk, miközben a vásznon csak úgy patakzott a vér. Egy kicsit groteszk érzésem kerekedett...
- Folytassuk ezt máshol, mit szólsz? - néztem már-már kérlelve Rá, mire ő lesütötte a szemét, rejtegetve a buzgóságát.
- Oké, gyerünk - pattantam fel megragadva a kezét és kisiettünk a teremből. 
- Nincs messze a lakásom - váltott irányt hirtelen az épületben, de én már a saját gondolataimba mélyedve mosolyogtam, mint valami hülye.
- Ja, jó - nyögtem ki kissé zavartana lakására gondolva... Meg arra, amit ott csinálni készültünk.

El sem hiszem. Tényleg akar engem. Az első kiszemeltem, aki ugyanazokat az érzelmeket táplálja irántam, mint én Ő iránta. Vajon álmodom ezt az egészet? Ahogy rám néz, azzal a kék szemével, beindulva, pedig nyilvánosan vagyunk, a buszon...
Hol a csapda? Nem tudok nem spekulálni... Mi a hiba? 
Annyira jellemző. Történik végre valami hihetetlen, én meg már azon morfondírozok, hogy mi lehet a baj, ahelyett, hogy örülnék Magunknak. Igen. Meg is fogom mondani neki, hogy amióta elkezdtünk egymással... "Játszani" azóta boldog vagyok. Talán meg merném kockáztatni, hogy soha nem voltam boldogabb. Talán... Szerelmet vallok neki...

- Itt is vagyunk - taszigált Netta sietősen a bérlakás kapuja felé
- Óha, egyedül laksz? - kérdeztem kíváncsian, arra gondolva, hogy micsoda főnyeremény.
- Igen, igen.
Nagy nehezen előkotorta a kulcsát, mialatt én hátulról hozzádörgölőztem. Jól esett újra beszívni az illatát.
- Mikor kezdesz el dorombolni, Kis Róka? - nevetgélt, miközben előre eresztett az épületben.
- Nemsokára - kacsintottam rá és megnyomtam a lift hívógombját.
 Miután sikeresen bekászálódtunk a felvonóba, egymásnak estünk.
Úgy szorított magához, mintha félt volna, hogy elszökök. Beletúrtam egyenes, aranyhajába, majd kezem letévedt a háta ívén keresztül a fenekére. Gyengéden megszorongattam, mire elszakadt tőlem és a nyakamba harapott válasz képpen. 
Kinyílt a liftajtó és szinte kirobbantunk belőle. A lány sebesen vezetett a lakása irányába.
Remegett a keze, amikor ki kellett nyitnia a bejárati ajtót. 
- Segítek, jó? - súgtam huncut hanggal a fülébe.
Mikor bejutottunk hozzá, Netta mit sem törődve az utcai cipővel, egyenesen a hálószobájához irányított.
- Szeretem a céltudatos embereket - kacagtam fel bódultan, miközben az ágyra döntött.
Felém kerekedett, ráült a derekamra és két tenyerébe vette az arcomat, majd egy hosszú csók kíséretében  a pólóm alá nyúlt. Azt hittem megáll a szívem, ahogy érintését megéreztem a mellemen.
Még jobban magamhoz öleltem és a nyakát vettem célba. Nyelvemmel végig kóstoltam, majd lejjebb tértem a kulcscsontjához. Ő sem habozott egy percet sem, lehúzta rólam a pólómat és szemügyre vett egy kicsit eltolva magától.
- Hm - mosolyodott el.
 Ez volt a legszebb "hm" amit életemben hallottam. Annyira elégedett voltam. Mindennel. 

- Figyelj, én azt hiszem teljesen beléd estem - mondtam elhaló hangon egy kis idő múlva, mikor már csak fehérnemű volt rajtunk. Gyönyörűen nézett ki....
Nyitotta a száját, mire minden idegszálam megfeszült. 
De ekkor csöngettek, megzavarva a reagálást a vallomásomra.
Kérdően néztem Nettára, de ő hirtelen elkomorult és teljesen lefagyott.