Minden szertefoszlik II. rész

Lehull a lepel...

Ugyanis az alak, a sötét csuklyás idegen újra ott volt az iskolába, és ismét csak a megfelelő pillanatra várt...

Jack szemszöge

Reggel fájó végtagokkal ébredtem, de ennek ellenére az este folyamán nagyon jól tudtam aludni, és ha egy kicsit is, de el tudtam felejteni a körülöttünk lévő dolgokat, és egy kicsit megszabadultam a terhektől. Amikor felkeltem nagyjából mindenki egyszerre kezdett mozgólodni és ébredezni, így inkább megvártam, míg a többiek fel nem ébrednek.

"Jó reggelt" - mondtam, mire a többiek inkább csak morogtak valamit válaszként.

"Ki jön átvizsgálni a terepet?" - kérdeztem, mire többen is fáradtan sóhajtottak. Végül aztán két csoportba oszlottunk: Én, Bridget és Alice mentünk, hogy megnézzük minden rendben van e, Thomas, David és Bred pedig ételt indultak el felhozni, ruhákat, és fegyvereket. A lányokkal csöndesen haladtunk, semelyikünk nem érezte úgy, hogy mondania kellene valamit, ami kezdett kicsit zavarni.

"Biztonságban vagyunk, szerintetek?" -kérdeztem megtörve a hosszú csendet.

A lányok csak megvonták a vállukat, nem igazán tudtak mit mondani.

"Biztonságról ebben a világban többé nincs szó, csupán csak a helyzethez képest jól élünk" - mondta Bridget, és sajnos igaza volt.

"Angel szerintetek hol lehet most? Vagy merre járhat?" - kérdeztem, és próbáltam nem a darabokra törő szívemmel foglalkozni.

"Már biztos messze jár" - mondta Alice szűkszavúan, majd tovább sétáltunk. A folyosó, melyen haladtunk, hirtelen egy éles jobb kanyart vett, ahogy ráfordultunk az útra, megláttuk, hogy egy zombi épp esetlenül az egyik terem ajtaját üti, de az csukva maradt. Intettem a többieknek, majd csendben elindultunk felé, amikor még kb. a folyosó felénél jártunk, a zombi felénk kapta fejét. Én megindultam a jobb oldala felé, Bridget és Alice azonban egyszerre rohantak felé. És itt kezdődtek a problémák ugyanis nem ezt a taktikát akartam alkalmazni, hanem hogy valaki bal oldalról támad a másik pedig egyenesen, és így el tudtuk volna terelni a figyelmét valahogyan, de sajnos nem jött össze.

"Nee!!!!" - ordítottam, amint Alicék felé rohantak. A hangomra felkapták fejüket, és értetlenül néztek rám, amit az a rohadt szörny ki tudott használni, így Bridgetett a falhoz lökte, mire tehetetlenül csúszott le annak mentén. Egyből oda rohantam hozzá, hogy felsegítsem, de így nem vettem észre, hogy Alicet a zombi földre teríti. Csak későn tudtam feléjük fordulni, és így csak azt láttam, hogy Alice a földön fekszik, mellette jó pár méterre a kése feküdt a földön, a zombi felette pedig az állkapcsát csattogtatja felé. Bridget és én is egyből feléjük rohantunk, de túl késő volt. Ám akkor hirtelen egy fekete nyíl szántotta végig a levegőt, és egyenesen belefurodott a zombi fejébe. Mi csak meghökkenten álltunk egyhelyben, végül fejem a folyosó vége felé fordítottam, ahol egy íjjal felszerelve állt a korábban jól ismert csuklyás alak. Az alak a folyosó végén egy újabb nyilat helyezett el, és célzott ismét. Fejem Alice felé fordítottam aki a földön feküdt, a zombi felette csattogtatja állakpacsát. Mielőtt újra Alice felé léphetem volna, a levegőt ismét egy nyíl szántotta végig, ám most egyenesen a zombi mellkasába állt bele. A szörny végül legurult Aliceről, Bridget azonnal ment neki segíteni, én azonban az idegen felé fordultam. Ő már a hátára rakta az íjat, és már fordult is volna el hogy újra elmehessen. Most azonban ezt már nem hagyom!! Tudnunk kell, tudnom, kell ki az az alak a fekete csuklya mögött. Gyorsan az alak után rohantam, azonban már ő is futni kezdett, tapasztaltan fordult a folyosókon végig, mindig tudta merre kell menni, pont mint a múltkor. Most azonban nem hagytam magam, végig a nyomában voltam, és végül amikor mintha egy kicsit megremegett volna a térde futás közben, akkor egy határozott mozdulattal, de végül le tudtam teríteni, mire mind a ketten végigcsúsztunk a padlón. Felé kerültem, és csak egyszerűen le kellett volna rántanom a fejéről a csuklyát, amikor is a folyosó végén megjelentek a többiek.

"Jack, el kaptunk valakit" - ordította Thomas, én pedig lassan nyúltam a foglyom kapucnija felé...