Minden szertefoszlik II. rész

Rejtekhely

Jack szemszöge

A folyosó egészén szép lassan elhaltak Marcus léptei, még pár másodpercig álltunk ott egyhelyben, majd mindannyian az elméletileg felszerelésekkel teli terem felé vettük az irányt. Ahogy beléptünk az ajtón tényleg egy raktárszerűség tárult elénk, voltak bent pólók, nadrágok, kabátok, csizmák és néhány pisztoly meg kés is. A többiekkel együtt én is választottam magamnak egy fekete szettet, majd ahogy kifelé indultam volna a szemem sarkából elkaptam Thomast, ahogy két kést a ruhája alá rakott. Ő rám nézett, majd biccentettünk a másiknak, végül átmentem a másik helységbe, amely inkább volt egy egykori öltöző zuhany részlege, de így is sokkalta több volt, mint bármi az utóbbi időben. Végül hosszas percekig csak engedtem magamra a vizet, és csak élveztem, hogy minden kosz és rám száradt vér lassan lefolyik, majd végül felöltöztem, és kimentem a többiekhez. Csendesen álltunk egyhelyben, majd hallottuk, hogy valaki szép lassan közeleg a folyosó végéről, és tudtuk, hogy Marcus az. Sejtésünk beigazolódott, ugyanis szép lassan megjelent a férfi, ám ahelyett hogy oda jött volna elénk, ahelyett csak biccentett, majd visszafordult. Mi furcsán néztünk utána, majd Alice megszólalt.

"Mit akart?" - kérdezte a férfi után nézve.

"Azt hogy kövessük..." - mondtam, és szép lassan utána mentem, a többiek pedig követtek. Végigmentünk a folyosón, Marcus távoli alakja folyamatosan ott volt előttünk, míg egyszer csak jobbra fordult a folyosó, és ahogy mi is befordultunk, senkit nem láttunk. Érdeklődve fordultam hátra a többiekhez, de ők is tanácstalanul néztek előre. A folyosó teljesen üres volt, sehol nem volt egy terem ajtó, vagy bármiféle hely, ahová Marcus mehetett.

"Marcus?" - ordítottam, ahogy végigmentünk a folyosón, ahogy haladtunk előre egyszer csak sikoltást hallottunk magunk mögül, mire mindannyian arra néztünk. És ahogy megfordultunk, megláttuk, hogy kb 2x2 méteres négyzet alakú lyuk tátong a linóleum padló közepén. Ahogy mindannyian oda mentünk a lyukhoz, egyből láttuk, hogy Alice volt, aki sikított, ám ahelyett, hogy a földön feküdt volna, ahelyett Marcus karjaiba esett.

"Marcus mit csinálsz te ott?" - kérdeztem a lyuk felé hajolva.

"Csak mutatni akartam valamit, aminek lehet, hogy hamarosan hasznát vehetnénk, de pontosan nem emlékeztem az útra, így inkább először egyedül jöttem, és utólag akartam, szólni nektek, de mar megtaláltatok" - mondta és a végén Alicre nézett, aki elmosolyodott, majd Marcus lerakta a földre.

"Gyertek le" - mondta Marcus, mire a többiek érdeklődve néztek rám, de én csak bólintottam.

"Thomas" - fogtam meg a fiú kezét, aki utolsó előttiként le akart volna ugrani.

"Mi az?" - kérdezte érdeklődve.

"Tedd el a késeket" -mondtam a fegyverek felé intve, amelyek kilógtak a ruhája alól. Ő megigazította azt, majd amint már ugrott volna, még oda súgtam neki, pont úgy hogy a többiek akik lent állták is hallják.

"Legközelebb te kapd el Alicet" - mondtam, mire lentről zavart nevetés hallatszott, Thomas csak kacsintott. Végül ő is és én is egy halk puffanással földet értünk, és a felszálló por lassan eltűnt alaposabban megnéztem, hogy hol is vagyunk. Egy festetlen falú szürke, pókhálós folyosón, mely pont akkora volt, hogy elfért egy ember. A folyosó pedig két oldalról a sötétségbe veszett.

"Mi ez a hely, Marcus?" - kérdezte David, miközben próbálta elkotorni a szeme elől a pókhálókat.

"Egy folyosó, amely egy titkos helyiségbe vezetett" - mondta Marcus.

"Miért mutatod meg ezt?" - kérdezte Thomas gyanakodva.

Marcus alaposan végignézett Thomason, aki állta a pillantását.

"A szemedben van, hogy mennyit és mennyit szenvedtél, de ennek ellenére nem kell, hogy mindenkiben ellenséget láss" - mondta Marcus, szép lassan hátrafordult, és elindult a folyosón. Mi leesett állal néztünk utána, majd Thomasra néztem, aki szintén csodálkozva nézett előre. Végül szép lassan egyesével utána mentünk az út ahelyett, hogy egyre sötétebbé borult volna, ahelyett két méterenként törött üvegű lámpák sorakoztak, és amikor már öt perce sétáltunk, megjelent előttünk egy barna faajtó. Az ajtón nem volt semmiféle zár, vagy lakat így könnyen be tudtunk menni. Ahogy beléptünk, egy szürke falú, nem túl nagy szoba tárult elénk. Odabent a fal mellett végig klasszikus zöld padok voltak, rajtuk töltények ezrei, legalább húsz kisebb pisztoly, öt puska és a vadászkéstől a konyhai késig mindenféle más. A terem közepén álló asztalon mindenféle konzerv volt, és hozzá egy kis kenyér. A fegyverekből nem volt hiány, de a ennivaló már jóval kevesebb volt.

"Azért akartam megmutatni ezt a helyett, mert már nem lehettünk biztosak semmiben...." -mondta Marcus.

"Főleg nem lehetünk biztosak a holnapban" -mondtam, és mindenki elkeseredetten bólintott.

"És mégis ha valami baj lesz, vagy egyszer csak megtámadnak minket, akkor ide le tudtok, vagy le tudunk jönni, és itt biztonságban lehetünk. Ez a hely teljesen el van rejtve, és senki nem találná meg" - mondta Marcus, mire bólintottunk.

"Viszont az ellátmány rendkívül kevés, és ezt orvosolni kellene" - mondta David, mire mindegyikünk bólintott.

"Valamennyiünknek el kéne mennie keresni még mindenféle felszerelést és természetesen élelmet is" - mondta Bridget, mire bólintottam.

"Ki menjen el?" - kérdeztem a többiek felé fordulva.

"Szerintem inkább az a kérdés, hogy ki az aki maradjon?" - kérdezte Marcus, majd rám nézett és a tekintetével is azt sugallta, hogy nekem kell maradnom. Csak bólintottam egyet, majd a többieknek is. Ők szép lassan felszerelkeztek, majd útnak indultak. Én pedig egyedül maradtam az alagsorban Marcussal.