Egy bisex lány története

Az élet megy tovább

Habár nagyon nehezen de kezdtem túllenni a Somán. Petra rengeteget segített ebben. Még több időt töltöttünk együtt. A testnevelès órák csodálatosak voltak, mert ott mindig együtt tudtunk lenni. Így volt ez azon a napon is. Éppen Bettivel sétáltunk le a műfüves pályára, amikor azt veszem észre, hogy Petra fut felém. Lendületből rámugrott és mind a ketten elestünk. Ő a falnak csapódott, én meg a térdemet horzsoltak le. Persze végig csak nevettünk majd mentünk a többiekkel tovább. Igazából nem fájt. Sőt. Rengeteget nevettünk rajta. A bemelegítő futás utan hassal lefeküdtem a műfűre. Egyszer csak odajött és rámhasalt. Azzal poénkodtunk, hogy kicsi a rakás, persze mindkettőnknek jól esett. Iskola után edzése lett volna, de inkább ellógta és eljött hozzánk. Anyukám nem volt itthon így nem kellett rá figyelnünk. Először csak egymás mellett feküdtünk és beszélgettünk, majd ugyanúgy mint tesin, rámfeküdt. Valamiben azért mégis csak más volt. Nem hülyéskedtük "kicsi a rakás"sal el, hanem csak feküdtünk és meg se szólaltunk. Nem kínos csend volt. Olyan örömteli csend. Teljesen rámsimult és boldogabb nem is lehettem volna. Egy idő után újra mellém feküdt. Kezét az enyém fele közelítette. Szépen lassan megfogta majd összekulcsoltuk. Ujjaink összefonódtak és úgy éreztem, mintha összetartoznánk. Arra nem is gondoltam, hogy neki van barátnője, ráadásul én még mindig csak azt hajtogattak magamnak, hogy a fiúkhoz vonzódok. Próbáltam ebbe is belemagyarázni, hogy csak baráti volt, de a lelkem mélyén éreztem, hogy több. Nem mertem bevallani magamnak...