Fogságban

6.rész

Ez nem lehet igaz..

Iván támaszkodott neki az ajtónak.
Annyi év telt el de így is egyből felismertem. Értetlenül néztem rá, míg ő maradt a jó a régi szokásánál.
Végigmért újra és újra, az arcáról semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni.

• Iván - hallottam meg hátam mögül az ismeretlen férfi hangját - ne csak állj ott cselekedj is!~ kiabált rá.

Iván megindult felém, majd a pasas valamit a kezébe nyomott.
Éreztem a leheletét magamon, csak néztem rá de nem szóltam egy szót sem.
Ekkor hirtelen fájdalmat éreztem a combomban.
A fejemet oda kapva láttam meg.
Iván egy injekciót nyomott belém.
Éreztem ahogy egyre jobban sötétedik el körülöttem minden.
Iván arca volt az utolsó dolog amit magam előtt láttam, de most másképp nézett rám.
Fájdalom sugárzott tekintetből.
A kezemet próbáltam felé emelni de abban a pillanatban minden sötét lett.

Egy világító fényre rezzent meg szempillám. Nehezen tudtam kinyitni szemeim, borzasztóan fájt a fejem.
Próbáltam megemelni magam, de ugyanúgy voltam.
Ahogy fészkalódtam a hasamba élesen belenyilalt a fájdalom.
Ekkor vettem észre, hogy nincs rajtam felső, csak egy bralett volt rajtam amit még eltűnésem napján viseltem.
A hasam mint egy térkép úgy nézett ki. Sebek és hegek díszítették.

Mi a franc folyik itt?
Mi a jó isten keresek én itt?
Hirtelen valami megzörrent, egyből oda néztem.
Iván állt a sarokban keresztbe tett kezzél.

• Hogy vagy?~ kérdezte olyan nyugodt hangon mintha ez a szituáció lenne a legnormálisabb dolog a világon.

•Remekül - szólaltam meg.
Megszólaltam, ki tudja mióta most először. Iván elindult felém.
Mikor oda ért mellém kezét az arcomra tette, amelyet megsimogatott.

• Azonnal  vedd le rólam a kezed - mordultam rá.

• Szófia - hangja még mindig nyugodt volt, de ezzel nem sokat segített nekem.
Sőt egyre jobban lettem ideges.
Ekkor az idegen pasas lépett be, majd intett Ivánnak aki oda ment hozzá.
Valamiről beszéltek de hiába próbáltam fülelni semmit nem hallottam.
A pasas távozott, és Iván ismét felém közelített.

• Szófia most jól figyelj rám - szólt ismét miközben a kezemet megfogta - egy halvány esélyed van arra, hogy túléld. Van egy férfi aki tegnap itt volt, amire te nem emlékezhetsz mivel altatva voltál.

• Eléggé felkeltetted az érdeklődését -  mostmár semmit sem értettem.

• Ma ő is itt lesz - fejezte be mondandóját, és én még mindig nem értettem semmit.

•Miről beszélsz Iván? - néztem mélyen szemeibe és válaszra vártam.

Csak figyeltem őt de nem jött válasz.
Az ajtó ismét nyitódott, de most ismét egy idegen lépett be.
Iván elhúzódott tőlem ezzel el engedve kezemet.
Nem tudom miért de jól esett ez a pár másodperc amíg a kezemet fogta.
Az idegen mellém lépett, Ivánra fordítottam tekintetemet aki kerülte az enyémet helyette a földet bámulta.
A férfi felém hajolt majd lecsapott, és innentől nem emlékszem semmire.