Fogságban

Visszaemlékezés

Már 2 hónapja a patológián végeztem a gyakorlatomat. Félelmetes volt bele gondolni, hogy élvezettel indultam el minden reggel. Szerettem csinálni.
Szerencsére nem kellett sokat utaznom a kórházig. A földszinten volt az öltöző, elővettem a pityogóm, és beléptem.
Mivel nyár volt így nagyon melegnek bizonyult a kötelező ruha viselete.
De szerencsémre Bencéék megengedték, hogy egy fehér hosszú nadrág és egy fehér toppban legyek.
Hálás voltam érte amiért nem kellett azt az undorító köpenyt viselni.

• Sziasztok - libbentem be az ajtón, miközben az orrom alá kentem egy erős mentás krémet. Mamámtól kaptam mikor még kicsi voltam. Akkor nagyon utáltam, hiszen mikor beteg voltam mindig ezt kenték az orrom alá.
Hát mi tagadás ki tisztítja rendesen a légutakat, ráadásul még a szagokat is elfedi.

• Szia drága - lépett felém Bence egy kávéval a kezében.
• Köszönöm de nem kellett volna.
•Tudod mindig figyelek rád.

A kávém elfogyasztása közben az ajtóban észre vettem Ivánt.
Telefonált valakivel de nagyon idegesnek tűnt.

•Szia - köszöntem neki mikor belépett a terembe.
Ő csak egy pillantást vetett rám. Úgy látszik ezt vehetem egy köszönésnek.

• Jóreggelt, hoztam pár új emberkét. Eddig a halál oka tisztázatlan. Én úgy gondolom idegen kezüség áll a háttérben kérlek titeket azonnal álljatok neki. Köszönöm!- és amilyen gyorsan jött úgy viharzott el a főorvos.

•Remek - Bence oda lépett az 5 holttest mellé és egyesével szedte le róluk a fekete fedlet.

Szörnyűlködve néztem.
Annyira fiatalok voltak, körülbelül velem egy idősek lehettek.
Kinézetre full egészségesnek néztek ki, persze amennyire egészségesnek ki tud nézni egy hulla.
• Szofia, őket most nagyon de nagyon óvatosan kell. A szerveket kérlek csak nézd át de semmit sem veszünk ki - mondta felém Bence.

• Igyekezzetek. Alig 3 órája lehetnek halottak, egyből el kell őket küldenünk - Iván nyers hangja szólalt meg.

•Hova küldjük őket ? - kérdeztem értetlenkedve.
Hisz a családtagok még lehet nem is tudják, így nem küldhetjük őket a temetkezési vállalathoz.

• Neked az teljesen mindegy - szólt rám mérgesen Iván.
-• Idővel mindent meg tudsz - kacsintott felém Bence.