Fogságban

5.rész

Hangos léptekre lettem figyelmes.
Féltem.
Az ajtó nyikorogva kinyitodott, és belépve egy férfi alakot láttam meg.
Magas volt, sőt nagyon magas biztosra vettem, hogy van 2 méter is. Sötét haja kócosan állt. Arca karakteres volt. Ahogy egyre jobban közeledett felém, én úgy pánikoltam be egyre jobban. Próbáltam magamat nyugtatni, több kevesebb sikerrel.

• Hát szia édes - szólt hozzám a férfi és kezét végig húzta a lábamon amitől elkapott a hányinger.

Egy szót se tudtam kinyögni, hiába akartam a fejemben levő gondolatokat kimondani, ami abból állt, hogy mégis hogy kerültem ide, mit akarnak tőlem?

• Kis szótlan vagy, ilyenkor már rég könyörögni szoktak - állt meg arcom mellett - de ez tetszik, így lehet tovább bírod mint a többiek.

Közelebb hajolt a homlokunk már össze ért de nem tett semmit.
Csak nézett szemeimbe, majd miután végzett a "farkasszemezéssel" elhúzta magát tőlem és elindult kifelé.
Az ajtónál vissza fordult.

• Ne aggódj édes nem leszel sokáig egyedül - és ezzel kiment.

Na jó Szófia szedd össze magad, most nem törhetsz meg, erősnek kell lenned.
Próbáltam nyugtatni magam, tudtam, hogy most csak ez az egy esélyem van ha ki akarok szabadulni.
Körbe néztem magam körül.
Az biztos, hogy valami pincében vagyok, a falak valaha fehérek lehettek de mostanra koszos szürke színe lett, amin cseppek voltak.
Jobban megnéztem azok nem is akármilyen cseppek.
Vér.
A szívem éreztem egyre jobban ver.
Ablaknak hűlt helye sincs, viszont amennyire magam mögé tudtam nézni egy asztal rajzolódott ki és azon halmokban álltak valamik.
Tárgynak néztem őket, de nem tudtam kivenni, hogy mi lehet.
A földet kezdtem kémlelni.
Megszáradt sötét foltok, és alattam pedig egy vértocsa.
Frissnek látszott a színe és állaga alapján.
Az ajtó ami előttem helyezkedett el, masszívnak tűnt.
Több zár volt rajta.
Szabadulásom esélye egyenlő a nullával. Remek.
A kezeimet már aligha éreztem annyira szorosan fogta a kötél.
A számon éreztem,hogy kivan repedve.
Nagyok szomjas voltam.
Nem tudom mennyi idő telhetett el mióta eltűntem.
Az időérzékem megszűnt.
Istenem a családom már biztos égen földön keres.
Mennyire aggódhatnak.
Mi lehet Zoéval vajon ő is eltűnt ahogy én? Vagy megúszta?
Márk.
Biztosan kivan készülve.
A szerelmem.
Mennyire boldog lennék, ha újra láthatnám, ha újra megölelhetném.
Az ajtó hirtelen ki csapódott, és azzal a gondolataim is eltűntek.
Újra az a férfi jelent meg.
Nem szólt hozzám csak a hátam mögé ment ahhoz a bizonyos asztalhoz.
Hallottam, hogy babrál valamit, de ekkor figyelmes lettem egy hangra, olyan ismerős, valahol már hallottam.
Ekkor a hang mellé még egy hang társult.
Majd két alak jelent meg az ajtóban.
Ez nem lehet igaz...