Fogságban

18.rész

Melegséget éreztem hátamon. Puhaság tartotta testemet.

A világosság átszürődött szemhéjamon. Mostmár nem a sötétséget láttam, hanem a narancssárga néhol egy két színes piros kékes foltok játszadoztak. Jó érzés kerített hatalmába, tulságosan nyugodt volt minden. Kinyitottam szemeim. Egyből felsimertem.  Noel szobája.

• Jó reggelt!- szólt hozzám Noel.
• Jó reggelt! - majd nyujtoztam egyett miközben Noel indult el felém, a kezében tartva egy bögrét.
• Ezt neked hoztam. Gondoltam jól esne.- nyújtotta felém a gőzölgő bögrét. Az illata egyből megcsapta orromat, annyira kellemes és lágy volt. Fel támaszkodtam majd az agy keretének dőltem. A fehér paplant magamra húztam, így nyúltam Noel felé.
• Köszönöm.- majd valami mosoly szerűséget próbáltam arcomra varázsolni. A kávét óvatosan emeltem ajkaimhoz majd lassan bele kortyoltam a meleg finomságba. Amint ízlelőbimbóim felismerték a kávé, cukor és tej kombinációját a mennyekben járt.
Sose éreztem ennyire finomnak semmit sem.
Csodálkozva kortyoltam még egyett miközben azon gondolkoztam vajon véletlenül tudta, hogyan szeretem a kávém, vagy tényleg mindent tud rólam, és persze ha az utóbbi akkor mégis honnan?
• Hogy érzed magad?- arca ellágyult, kedves volt, miközben az ágyon egyre jobban csúszott felém. Végül az oldalam mellett állapodott meg.
• Köszönöm mostmár jobban.- nem akartam bunkó lenni vele, hisz a helyzethez képest normálisan viselkedett velem. Meg persze a tervemnek se tett volna jót.
• Ennek nagyon örülök. Akkor ma meg is látogathatnánk Bence barátunkat nem gondolod?- a szívem gyorsabban vert mikor kimondta a nevét.
Undorodom tőle.
Tőle akiről azt hittem a barátom.
Tőle akiben megbíztam sokáig.
Tőle aki megszégyenített.
Noel kezemhez nyúlt ezáltal gyorsan magamhoz tértem.
• Igen..persze mehetünk.- mérhetetlen düh és gyűlölet lett rajtam úrrá. Muszáj volt látnom.
Szépen lassan el fogyasztottam a kávémat, míg Noel végig csöndben volt. Időközben át ült íróasztalához és a papírokat olvasta.
Üres kávés bögrémet, a mellettem levő szekrényre tettem. Az ágy szélére húzódtam. Lassan ment hisz bordámba olykor éles fájdalom nyílalt.
Magam köré tekertem fehér paplanomat, majd Noel felé közelítettem.
Nagyon bele volt merülve, hisz csak akkor vett észre mikor már mellette álltam.
Értetlenül nézett rám, majd ez hirtelen el is távozott és helyébe a kedves arca fogadott.
Az aktát lecsukta majd egy gyors mozdulattal ölébe húzott. Arcom megrándult ahogy bordám ismét jelezte, még nagyon nincs jól.
Jobb kezét vállamra helyezte majd egy simítással el is vette róla.
• Tudnám élvezni de ideje mennünk. A ruháidat be hoztam a székre tettem. Menj öltözni.- határozott volt. Láttam szemeiben valamit amit magam sem tudom megmagyarázni mi lehetett. Egyik percben magához húz, majd megint felveszi a főnöki maszkot.
A székhez léptem ahonnan felvettem a ruháimat majd az ágyra ültem. Szemem sarkából figyeltem Noelt aki ismét a papírokat bujta.
Próbáltam volna gyorsan öltözni de hát nem nagyon ment. Egy 10 perces mutatvány után végre elkészültem. Sima fekete farmer egy fekete toppal. Tökéletes.
• Mehetünk?- szegezte rám tekintetét, majd kezét nyújtotta.
Indultam felé, de a kezét megfogni egyáltalán nem volt kedvem. Valószínű ezt észre is vette, és határozottan megfogta, majd kinyitotta az ajtót.
Hosszú folyosón sétáltunk.
Egy nagy ajtó előtt megálltunk majd Noel előhúzott még egy kulcsot, és kinyitotta.
Sötét volt.
A falak ridegek voltak.
Érezni lehetett a rettegés és kínt.
Kisebb hangok, könyörgések.
Mindhiába.
Ahogy le léptem a lépcsőn egy fokot ismét be szúrt a fájdalom. Megdermedtem és csak meredtem magam elé. Nagy levegő vétellel fujtam ki az életet adó oxigént.
• Ennyire fáj?- Noel szavára , majd tettére figyeltem fel fájdalmamból. Mire válaszoltam volna felkapott óvatosan és le vitt a mélyen fekvő helyiségbe.
Amint leértünk a lépcsőn, le helyezett, majd kezemet megfogva ismét elindultunk.
Ijesztő volt ez a hely.
Hosszú folyosó volt itt is amelyen sétáltunk, viszont itt mind két felén voltak ajtók.
Számozva voltak.
Az első pár ajtó mellett elhaladva nem szürődőtt ki hang.
6.ajtó.
Éles sikítás, majd egy csattanás.
Sírás.
Megálltam és kikaptam kezemet Noeléből.
Egy lépést tettem az ajtó felé, valami húzott felé.
Zaklatott voltam be akartam menni, de Noel vissza rántott egyenesen a mellkasának.
Gyorsabb tempót vett fel és én követtem.
7. ajtó a kilincs véres.
8. ajtó egy lövés hangja hallatszott.
9.ajtó mely résnyíre nyitva volt. Hatalmas fény szürődött ki. Túlságosan fényes egy sima lámpához. És egy alak. Majd az ajtó becsapódott.
10.ajtó.
Noel megállt majd ismét kulcsát bele helyezte a zárba mely a kattanással jelezte nyitva van.
Egy terem mely közepén egy szék.
A széken egy ember ült kikötözve fején egy zsákkal.
Noel elengedett majd a székhez közelített.
Mellé állt majd levette a zsákot.
Bence ült ott szétverve.
Az eddig lehajtott fejét rám szegezte, majd szólásra nyitotta száját.
• Már vártalak...