Fogságban

19.rész

Már vártalak...

Noel hatalmas keze csattant Bence arcán, ahogy ő megszólalt.

•Ezt többet ne merészeld!- majd kezével egy kézmozdulatot mutatott háta mögé. Ekkor lettem figyelmes a három férfira. Bencéhez léptek majd felrángatták és egy halottas ágyra tették. A halottás ágyat biztos voltam , hogy a pathologiáról szerezték ugyanis a kerekén ott díszelgetett a 49 szám ami a kórterem száma is volt egyben.

Bencét kikötézték, közben Noel mellém lépett és derekamat átkarolva tartott erősen.

•Szofia most te jössz, mit szeretnél tenni? Hagyjuk még élni vagy most öljük meg?

Hirtelen jött a kérdés, de valahogy számítottam rá. Őszintén magam sem tudtam mit akarok kezdeni vele. Az agyam azt diktálálja, hogy nem ölhetek meg egy embert de visztont ott a másik részem mely kívánja a szenvedését, ugyanúgy ahogy én szenvedtem. Megerőszakolt. Bíztam benne, és mégis ő az aki eddig a legtöbbet ártott nekem. A fájdalom amit okozott. Éreznie kell. Éreznie kell mindent amit velem tett. De nem akarom , hogy most meghaljon az túl kegyes lenne számára. Azt akarom, hogy könyörögjön az életéért, látni akarom a fájdalmát.

•Még éljen...de...

•De?

•De lenne pár kérésem.- majd elindultam Bence felé.

1. Az első, adjunk neki Mytelase-t 10mg kiszerelésű gyógyszert. Napi 6 darabot kapjon majd növeljük az adagot egyre erősebbre.

2. Második ha már látni a hatását legyen átszállítva a pathologiára ahol legyen nekem előkészítve.

3. És az utolsó pedig megelepetés- mikor ezt kimondtam már mellette álltam. Kezemmel végigsímitottam arcán majd kezem lendült egyett . Nagyot csattantt kezem nyoma arcán, mely piros foltban vírított rajta. Szemeibe néztem és mérhetetlen dühöt éreztem. Ez nem lesz elég. Nem elég ez a büntetés.

•Noel.- néztem hátra majd megláttam ahogy néz rám. Most annyi érzelem volt arcán elégedettség, vágy...

•Igen?

•Láttam a ház előtt egy kutat. Szeretném ha ma éjszakára le lenne engedve oda. Megkötözve had lógjon kicsit.

•Szofia-Szofia- egyre közelebb lépett hozzám majd megállt előttem. Kezeit arcomra tette majd homlokomra lehelt egy csókot. Elfordult és emberei felé figyelt.

•Hallodtátok, intézkedjetek!

•Szofia menjünk.- kezeit felém nyújtotta amit elfogadtam, és elindultunk.

A folyoson sétáltunk mikor a 6.ajtóhoz léptünk. Megint meghallodtam azt az ismerős hangot. Kezemet kitéptem Noeléből majd a kilincset lenyomva tárult elém a látványt.

Minden olyan gyorsan történt.

•Nem !! - kiáltottam el magam majd az asztalhoz léptem.

•Ki tette ezt , ki tette ezt veled?- majd sírva összerogytam a földön.