Fogságban

10.rész

Lassan közeledett felém. Féltem tőle de egyben éreztem rajta a biztonságát melyet kisugárzása árasztott. Szememmel végig követtem mire mellém ért. Kezével felém nyúlt és én automatikusan össze húztam magam.
- Ne félj, nem foglak bántani!- kezét derekam alá helyezte majd óvatosan karjaiba vett és felemelt. Fejemet mellkasára tettem. Éreztem ahogy a szíve egyenletesen ver. Éreztem férfias illatát, amely elnyerte orrom és szaglásom tetszését.
Egy lépcsőn vitt fel, majd egy masszív fekete ajtó előtt megálltunk. Bal kezét le emelte rólam de így is biztonságban tartott jobb kezével. A mellkasa felé nyúlt majd ingjét arrébb húzta, és egy nyakláncot húzott elő. A nyakláncon több kulcs volt, és egy kereszt. Kinyitotta az ajtót, és belépett velem. A szoba kicsit sem volt szokványos. Egy kicsi ablak volt rajta, melynek legfontosabb feladata az oxigén bebocsájtása volt. Az egész szoba fekete volt, egy íróasztal foglalt helyet a sarokban és egy francia ágy. A számomra idegen férfi az ágyhoz lépett velem, majd mint egy hímes tojást, olyan óvatosan helyezett le.
Hosszan elnyújtóztam az ágyon, jól esett végre egy kényelmes helyen lenni.
Oldalról egy puha takarót fogott és gondosan betakart vele, majd hasam mellé leült. Csak nézett egy darabig, majd jobb kezét végig simitotta arcomon. Az érintése hatására elhuztam arcom.
- Tőlem nem kell tartanod. Mostmár.- mostmár mit jelentsen ez?
- Próbálj meg aludni, ide senki nem teszi be a lábát ettől nem kell tartanod. - csak néztem rá banbán, nem akartam vele beszélni, pedig igazából csak hálás lehetnék neki. Közel hajolt hozzám, orra már majdnem az enyémhez ért, éreztem mentolos illatát mely cigaretta szagával keveredett.
- Gyönyörű vagy. Teljesen át forgattad az eredeti tervemet, te kis kincs.- és egy csókot nyomott homlokomra. Felállt és kiment az ajtón. Hallottam ahogy a zárba tette a kulcsot és elfordította azt. Végre biztonságban vagyok.
Valahogy ki kell jutnom innen, és most meg van rá a lehetőségem is. Muszáj össze szednem magam. A kezemmel meg támasztottam magam és próbáltam lendületet venni. Az első próbálkozásom sikertelen volt, csont és bőr voltam, remegtem a gyengeségtől.
Másodszorra sikerült, utam egyből az íróasztalhoz vezetett. Keresgélni kezdtem, az első fiókban ahol csak kacatok voltak.
Mikor a második fiokhoz nyúltam nehezen akart kinyílni, egy nagyobb lendülettel azonban már sikerrel jártam. Tele volt dossziékkal, kiváncsi voltam ezért belenéztem helyet foglalva a széken. Az asztalra lehelyeztem és belelapoztam.
Anatómiai képek. De nem sima könyv szerű ábrázolás.
Lapoztam tovább és le döbbentem.
Elő emberek felboncolt teste. Mindegyik más és más. Nem sima patológiai, volt kinek csak a vese, csak a máj, vagy épp más belső szerve hiányzott. A másik oldalon a képen szereplő ember fényképes leírása szerepelt. Minden a névtől kezdődően, lakhely, foglalkozás, káros szenvedély mindenhol kivolt húzva. Alatta vastagon szedett dolgok szerepeltek, betegsége ha esetleg volt ami nagyjából pár náthából állt. A papír alján egy pecsét szerepelt: ELADVA!

Kulcs csattanása, ajtó nyitódik, és a számomra idegen férfi áll előttem.