Fogságban

11.rész

Pár másodpercig csak állt az ajtóban , majd egy sóhaj után becsukta maga mögött az ajtót. A zakóját levette és az ágyra dobta. Ingjét igazította miközben felém tartott. Ahogy közeledett én úgy távolodtam el az asztaltól. Az ágy keretének ütköztem mikor meg éreztem érintését bőrömön. Lágy volt és óvatos.
- Szofim neked most pihenned kellene.- felkapott és az ágyra helyezett, de nem mozdult el mellőlem.
- Én nem értek semmit sem, mégis ki vagy te? És mért viselkedsz velem így ?- hozzá szóltam, iszonyatos erőt véve magamon.
- A nevem Noel, és én fogok rád ezentúl vigyázni.- hogy lehet ilyen nyugodt hangon beszélni? Azt hittem, hogy majd büntetést kapok azért amit megláttam, de nem, szóba se hozta.
- Nekem most mennem kell, de sietek vissza hozzád!- és egy csókot nyomott homlokomra.
Ahogy kiment észre vettem, hogy nem kattant a zár. Vártam pár percig majd felkeltem és elindultam az ajtó irányába. Remegő kézzel nyúltam a kilincs felé, ahogy lenyomtam nem nyílt ki. Ezt nem hiszem el. Összerogytam a padlón, az utolsó esélyem is oda lett. Pihennem kellene, úgy lehet többre mennék. Visszamentem az ágyhoz, betakaróztam és elnyomott az álom.

Hirtelen csattanásra riadtam fel. Szemeimet kinyitva láttam meg ki áll előttem.
- Bence...- nyögtem ki lassan. Én azt hittem, hogy őt elintézték azért amit velem tett, de úgy látszik Noel is ugyanolyan mint a többi.
- Drága Szofim, hogy nekem mennyire hiányoztál!- hangjában éreztem ennek nem lesz jó vége. Gyors léptekkel jött felém. Megragadta kezem és magához rángatott.
- Engedj el Bence!- ütöttem miközben ő vonszolt kifelé a szobából. Csak ütöttem amennyire bírtam de nem hatotta meg.
Felfelé vitt, hirtelen fény világította meg arcomat. Kint vagyok. Érzem a friss levegőt, a szabadság illatát. Mennyire hiányzott ez nekem. Nem sokáig élvezhettem a szabadság ízét, hirtelen nyítódott egy furgon ajtaja és bedobott. Mire észhez kaptam és próbáltam megszökni, egy kés hegyes pengéjét éreztem nyakamnál.
- Szofi, nekem élve kellesz! Kérlek ne kelljen egy hullát dugnom!- egy undorító rohadék.
- Most pedig egy kicsit aludni fogsz, jó éjszakát Szofi! - és ezzel hirtelen a szám elé tette a klorofolmmal átitatott rongyot.

- Ébredj kincsem!- hallottam meg undorító hangját majd lassan nyitottam ki szemem.
Bence rajtam feküdt. Testemet csupán egy bralett és bugyi takarta. Nyitni akartam számat mikor észre vettem, hogy egy ruhadarab az utamba áll. Csak kapálóztam, és kapálóztam, de ez Bencének csak jobban tetszett.
- Édesem elmondom most mi lesz. Kicsit játszok veled, majd tovább adlak és én végleg el tűnök. Noel keresni fog engem, de azt nem hagyom, hogy az ővé légy. Nincs sok időnk ezért kezdjünk is neki.- arcán hatalmas önelégült mosoly jelent meg. A kezével jobb oldalra nyúlt és egy injekciós tűt tartott.
- Így minden egyszerűbb lesz!- és azzal a lendülettel ahogy ezt kimondta úgy szúrta belém a tűt. Zsibbadást éreztem az egész testemben. Mozogni akartam de nem tudtam. Nem! Nem! És nem! Ez nem lehet!
A saját testem fogságába estem.
- Mindent érezni fogsz, de semmit nem tehetsz ellene!
Nyakamat kezdte el csókolni, majd harapni, és szívni. Úgy éreztem már lassan a vérem fog folyni annyira fájt. Lejjebb ment, mellkasom, mellem és hasammal folytatta. Végül megunta ezt és lerántotta rólam a bugyim. Két kezével megfogta a lábam és széttárta. Felült majd nadrágját kezdte ki csatolni, nem bajlódott vele sokat és már felettem is volt. Hirtelen hatolt belém. Fájt iszonyatosan fájt. De nem tehettem semmit ellene, kiszolgáltatott voltam neki, és ő ezt élvezte.
Egyre erősebben lökte magát belém. Éreztem ahogy homlokáról a verejték cseppek a hasamra potyognak. Ahogy egyre közelebb ért a csúcshoz úgy ütött egyre erősebben. Hallottam ahogy a bordám reccsent egyett. Hasam bevérzett. Arcomat zöld foltokkal látta el. Majd egy szorítást éreztem meg combomon, férfiasságát kiemelte belőlem, és hasamra engedte meleg nedvét.
Pólójával felitatta rólam undorító nedvét, majd mellém feküdt.
- Kár, hogy el kell engedjelek magamtól. De örökre veled leszek!- egy kést vett elő és a mellkasomhoz fordult. Hirtelen jött a fájdalom, majd újra és újra és újra. Éreztem a meleg vérem ahogy folyik rajtam. A kés le siklott a hasamra és ott is belém mártotta magát.
Abbahagyta. Felkelt majd ott hagyott engem egyedül a saját véremben.
Lővést hallottam. Majd egy hatalmas csattanás, és az ajtó kinyílt. Noelt láttam meg magam előtt hirtelen megkönnyebülést éreztem.
- Szofia, te...Iván- üvöltötte el magát- azonnal keresd meg ezt a férget és vidd A Helyre. Ezt a két szót erősen megnyomta.
Éreztem ahogy felemel és ki visz erről a szörnyű helyről.