Románc a sötétben(JK) ~ Befejezett

Prológus

Mosolyogva szálltam fel a buszra, miközben éreztem magamon barátnőm tekintetét. A hétvégét egy csajos buli megrendezésével töltöttük, így nem meglepő, hogy fáradtan és nyúzottan iparkodtam hazafele.

Mielőtt a jármű elindult volna, mosolyogva intettem a szőkének, majd elhelyezkedtem a busz végében, távol a többi utastól. Fejemet az ablaküvegnek döntöttem és elővettem telefonomat.

Jimin, aki két és fél éve a barátom már a tudtomra adta, nagyon várja, hogy holnap találkozzon velem. Első évesek voltunk az egyetemen, gimibe is már együtt mentünk, s nem volt kérdéses a közös jővő sem. A művészetire jártunk, míg Jimin táncolással foglakozott, én rajzolással, festészettel.
A barátnőm nem járt egyetemre, spontán, kalandos életet élt, s a legtöbb hülyeségbe gyakran bele is rángatott. Ettől függetlenül imádtam őt. Mindig számítottam rá, ha baj volt, 22 éven keresztül, amióta csak abbahagytuk a homok zabálást az oviban.

Tökéletes kép élt bennem az életem további részéről. Megmosolyogtatott a gondolat, boldog voltam ha csak elképzeltem mi lesz velem később. Talán majd a mi gyerekeink is együtt eszik a homokot. Én nyitok egy galériát, eladom a festményeim, Jimin pedig táncolni fog, hogy eltartson majd minket. 

Fel akartam építeni a közös otthonunkat. Haza akartam vinni az újszülött gyerekeimet, először egyet majd kettőt, ki tudja hányra lett volna kapacitásunk meg kedvünk. De tetszett a dolog.

Viszont ez az tényleg csak álom marad. Minden össze lett bennem törve amit valaha is elképzeltem. A reményem, a jövőképem, mindent elvett tőlem.

Jeon Jungkook.

Akivel összetalálkoztam azon a végzetes, vasárnap estén.