Tʜᴇ Bɪᴛᴛᴇɴ¹ ×Larry Stylinson×

part 12

Harry
- Harry? Bent vagy? - kopogott a szobám ajtaján apa.
- Igen, gyere csak.
Belépett. Nagyot sóhajtott.
- Figyelj. Louis- val történtek dolgok a közelmultban és arra jutottam jobb lesz ha itt marad velünk.
- Komolyan? És mikir hozzuk el?- kérdeztem lelkesen. Egy fedél alatt fogunk élni.
- Már itt van. Be zárkózott a szobába amit neki adtam.
- Mi?! Mért nem szóltál?! És anya? Ő mit mondott rá?
- Igazán semmit se mondott. Jóban lettek Louis- val.
- Értem. Bemehetek hozzá?
- Ha beenged akkor igen. Gyere.- megmutatta a szobát majd magamra hagyott és elment dolgozni. Kopogtam az ajtón. Semmi válasz.
- Lou? Bemehetek? - semmj válasz. Óvatosan nyomtam le a kilincset, bekukucskáltam és egy angalt láttam aki az ágyon feküdt, nyakig betakarózva. Odamentem. Leültem mellé és megsimogattam a fejét.
- Aludj jól, Louis. Angyalkám. - adtam egy puszit, puha arcára. S kimentem a szobából. Örúlök, hogy itt van.