Tʜᴇ Bɪᴛᴛᴇɴ¹ ×Larry Stylinson×

part 6

Harry szemszög

Az apró fiú a sarokban üllt. Arca nedves és... mintha véres lett volna. A zsebemből előhalásztam egy csomag zsebkendőt, s letöröltem volna az arcát, ám erősen ellenkezett. Menekült az érintésem elől. Egy idő után feladtam. A törlőt az ágyára helyeztem, s felemeltem a kezeim, ezzel jelezve, nem akarok rosszat. Apa megunva a jelenetet lefogta Louist és letörölte az arcáról a koszt és kiment.

- H-hoztam neked ruhákat... -törtem meg a csendet. Hangomra rámkapta, mostanra emberinek tünő szemeit. Íriszei tengerkék színben izzodtak. Mesés látványt nyújtott.
- Ide teszem őket, jó? - tettem fel a kérdést, remélvén, hogy hallhatom a hangját.
Csupán bólogatott.

Louis szemszög

Harry próbál komunikálni velem, de én nem merek válaszolni. Félek, sőt rettegek, hogy olyat mondok amivel elijeszthetem.
Leül az ágyamra. Engem néz. Zöld íriszeiben megcsillan a szomorúság fénye. Szívem összefacsarodik, ha arra gondolok, szomorú.
Lassan megyek oda hozzá. Mellé telepszek. Az arcát kémlelem, s gyönyörködök benne.
Mikor már szólásra nyitná ajkait kinyílik az ajtó.
Aggresszíven kapom arra a fejem, s majdnem gyilkos vággyal ugrok az éppen akkor belépő férfire.
A göndör szinte felsikít a jelenetre, de Desmond csupán megsimogatja a fejem, miközben azt mondogatja : "Nyugalom"