Tʜᴇ Bɪᴛᴛᴇɴ¹ ×Larry Stylinson×

part 28

Louis szemszög.

Reggel kikászálódtam egy csók után Harry mellől és lementem a konyhába. Készítettem neki reggelit, majd a szobánkba vittem. Lágy puszikkal ébresztgettem szerelmemet. Álmosan nézett fel rám.
- Jó reggelt életem. Csináltam reggelit. Ha ettél alhatsz tovább, jó?- bólintott és felült.
- Neked is jó reggelt. - puszit adtam a szájára mire elmosolyodott. - Mindig így akarok felébredni. A csókjaidra.
- Észben tartom, Tündérkém. - az ölébe tettem a tányért, s egy köszönöm után enni kezdett.
Délelőtt egész végig egymáson csüngtünk és beszélgettünk. Délután pedig ismét elaludt. Jól kifárasztottam. Gondoltam. Írtam egy levelet, miszerint elmendtem sétálni.
A házból kilépve Willfreddel találkoztam.
- Szia. - köszöntem.
- Szia Louis. Megerősítettétek a köteléket, igaz?
- Igen, de ezt honnan?
- Érzem a szagát. Valamint tegnap mindent a véretek szaga borított. Már az összes láncszem tudja, egymáshoz tartoztok. - somolygott. - Gratulálok.
- Köszönjük. És köszönöm, hogy elmondtad a folyamatot.
- Ugyan. Így biztonságosabb.
- Igen.
- De vigyázz.Hamarosan idő van.
- Miféle idő?
- A támadás ideje. Ma lesz az évforduló. Támadásba lendülünk.
- Támadás?
- Ők elvették a gyerekeinket, most mi jövünk. - nevet fel horrorisztikusan az eddig kedvesnek vélt férfi. - Jössz te is? Nagy lakomát csapunk.
- Inkább kihagynám. Nincs közöm a bosszúhoz.
- A fajtád vérét vették. Már hogy ne lenne közöd hozzá!?
- Én maradok. Vigyázok Harry-re.
- Menyjetek minnél meszebb innen. Ugyanis a támadás után ők következnek. Utána szinte biztos ők támadnak. De mi védekezni fogunk. Megöljük az összeset! - ordította.
- Értem. De mik a pontos tervek?
- Megkeressük azokat akik lemészárolták a gyerekeinket. És megöljük az övéiket vagy őket. Vagy mindenkit. - vált át fehérbe a szeme - De ha ti ki akartok maradni, meneküljetek. Mennyetek messze.
- Oké.
- Induljatok! Vagy ti is belefolytok.

Rohantam haza, s felébresztettem az alvó szerelmem.
- Bébi ébredj! Könyörgöm. Mennünk kell.
- Hmm... mi van már? - morogta álmosan.
- Támadni fognak. A láncszemek megölik az embereket. Mennünk kell.
- Mi van? Miért ölik meg őket?
- Mert ők lemészárolták a gyerekeiket. Ha most nem megyünk, mi is belekeveredünk. Nem eshet bajod. Nem engedem.
- jó.
- Pattanj a hátamra és kapaszokodj. Elmegyünk és szólunk a szüleidnek is.
- Oké. - a hátamra ugrott. Erősen szorított. Futottam, ahogy csak tudtam. Ahogy a Styles család házához értünk letettem és bementünk. Az ajtó nyitódására mindenki odaugrott.
- Pakoljatok! Menni kell! - ordítottam a felnőttekre.
- Hogy mi van? Mi van veled Louis?
- Röviden: Az emberek lemészárolták a fajtám gyerekeit így bosszút esküdtek. Ma a fajtám lemészárolja az embereket és a gyerekeiket. Felraklak benneteket egy repülőre és minnél messzebre küldelek titeket, Harry-vel együtt.
- Lou te nem jössz? - kérdezte babám sápadtan.
- Majd utánatok megyek. New York-ban találkozunk.
- Ha te nem jössz én se megyek. - jelenti ki Harry.
- Nem most van az ideje, hogy önfejűsködj! -mordulok rá, átváltozva a dühtől. A kötelék miatt hallgatott rám.
- 10 percet kaptok az összerámolásra. Utána takarodó. Ellentmondás nincs. Kivéve ha meg akartok halni. Akkor viszont nyugodtan maradjatok. A fajtám nem válogat. Mindenkit megöl akit talál.

Harry és a családja felrohantak. Kis hátitáskába pakoltak pár ruhát és jöttek vissza. Anne és Harry sírtak. Anne-t a hátamra vettem, Harry-t menyasszony pózban felkaptam.
-Des 2 perc és itt vagyok érted. - választ nem várva, rohantam a reptérre.
- Vegyetek 3 jegyet NY-ba. Azonnal hozom Desmond-ot is. - s már rohantam vissza. Des-hez érve a hátamra parancsoltam. A cuccaikat a kezme kaptam és a reptérre szállítottam.
- Mikot indul a gép? - Kérdezem Hazz-t.
- Kb.egy óra múlva. De mennünk kell becsekkolni. - mondta könnyezve.
- Úgy sajnálom szerelmem. De ígérem, hamarosan megyek én is. Ott találkozunk. Vigyázz magadra, Csillagom.
- Te is Lou. - már zokogott.
- Mindennél jobban szeretlek Harry. Ezt jól jegyezd meg. Ha bármit is csinálsz magaddal, amíg nem vagyok ott, csúnyán összeveszünk. Értve?
- Értve. És én is szeretlek, Louis. Siess vissza hozzám, jó? Lehetőleg egy darabban.
- Rendben, cicám. Sietni fogok. - könnyes búcsúcsókot váltottunk.

Harry-ék elmentek becsekkoni, én pedig vissza a faluba. A fajtámról van szó, ez az én harcom is!