Tʜᴇ Bɪᴛᴛᴇɴ¹ ×Larry Stylinson×

part 34

Harry szemszög
A patika parkolójában megálva, kiszáltunk az autóból és bementünk. Anya a sankhoz ment a tesztért én pedig nézelődtem. A babakocsikon és apró ruhácskákon akadt meg a szemem. Talán nem lesz ez annyira rosz. A babák cukik. Louis biztos nem bánná. Legalább is remélem. A hátamon egy apró kezet éreztem.
- Mindem oké? - hallottam meg anya hangját.
- Persze.
- Gyere, menjünk. - bólintottam és elhagytuk a gyógyszertárat. Az autóban a kezemben szorongattam a teszteket.
- Hazz. Menyj fel a mosdóba végezd el a tesztet és gyere a szobámba. Ott megvárjuk az eredményt. A fiúkat meg kitessékelem.
- Jó.
Tettem amit mondott. Lepisiltem a tesztet. Kezetmostam és anyáék szobájába mentem. Leültem mellé az ágyra és a kezét szorongattam amíg le nem járt az előírt 5 perc. Èletem leghosszabb 5 perce.a mobilom stopperja pittyent. Anya kezébe nyomtam a tesztet.
- Te nézd meg előbb. -mondtam. Anya a tesztet fikszírozta elkerekedett szemekkel, majd bekkönnyezve mutatta meg a két csíkocskát.
- Kicsim, ez pozitív. - mondta. Sírni kezdtem. Nem tudom örömömben vagy csak úgy.
- Most mi lesz?
- Egyenlőre semmi. Ne mondd még Lou-nak.
- De joga van tudni.
- Ez igaz, de holnap is csinálunk egyet és ha az is pozitív elmondod neki, jó?
- Igen.
- Gyere, menyjünk le enni. Ja és beszéljünk meg valamit.
- Mit?
- Semmi koffein. Semmi nikotin.
-Eleve nem dohányzok.
- Te talán nem, de Louis igen. Szóval füstben se legyél.
- Értettem.
- Jó. - kézen fogott és a konyhában leültetett. Csinált nekem és    magánnnak ius enni. Ahogy kész lett leült mellém vacsorázni.
- Kicsim. - szólalt meg.
- Igen?
- Ha nem túl nagy kérés, légyszives ne engedd neki, hogy igyon belöled.
- De neki is kell a táplálék. Tudom. Épp ezért megyünk el venni neki szintetikus vért. Egyenlőre azzal kell majd beérnie.
- Jó. És ha megkérdezi miért nem ihat a véremből, mit mindjak?
- Mondd, hogy nem érzed jól magad. Akkor biztos nem fogja feszegetni a dolgot.
- Akkor úgy lesz.
× másnap ×
Ismét anya szobájában vagyunk. Még korán van. Boo még alszik. Apa a konyhában sürögve készíti a reggelit a feleségének és nekem, akire azt hiszi beteg. Ezért megesngedte, hogy ott legyek velük egy szobában. Általában nem szereti, ha velük alszok. Azt mondja  nagy vagyok már ehhez. De hát néha olyan jó. Anya a kezem fogja. Ugyan úgy mint tegnap. A csippanáskor én nézem meg előbb az eredményt, majd örömkönnyekkel a szememben mutatom meg neki is.
- Hazzus, gratulálok, kicsim.
- Köszönöm anyu. Remélem Boo is örül majd.
- Minden kétséget kizáróan. Neki mondod el előbb vagy apádnak?
- Louis- nak. Az ő gyereke, szóval így érzem helyesnek.
- Ahogy te gondolod.
× délután ×
- Lou, életem.
- Igen?
- Leszálnál rólam egy kicsit? - lemászott rólam s félbehagyta a nyakam szívását.
- Rosszul vagy? Elvigyelek orvoshoz?
- Ne. Jól vagyok. Bészélnünk kell.
- Valami baj van? Szakítani akarsz? Túl sokat ittam mostanában, igaz? Sajnálom. Leállok.
- Nem. Mármint most egy darabig tényleg nem kellene többet innod belőlem.
- Rendben. Igérem leállok csak ne szakíts velem. - már majdnem sírt.
- Eszem ágában sincs szakítani. Mutatni akarok valamit. Mingyárt itt vagyok. Maradj itt. - csókot nyomtam a szájára, majd megkerestem s mosdóban a tesztet. A hátam mögé rejtve vittem be. -Csukd be a szemed és add a kezed- megtette. Beletettem a pozitív tesztet. - Szeretlek.
- Én is téged. - felelte.
- Nyisd ki a szemed és nézd meg amit adtam.
Kinyitotta őket és levezette tekintetét a kezében tartott tárgyra. Hosszasan elemezgette. Tágra nyílt szemekkel nézett hol rám, hol a tesztet.
- Ez komoly?
- Halálosan.
- Ez... - nem fejezte be. Megijedtem.
- Nem örülsz neki? - kérdeztem sìrva.
- Ez fantasztikus, Hazz. El sem hiszem! Apa leszek! Úgy szeretlek! - megcsókolt. Hosszan, szerelmesen. Mától teljes az életem.

Első könyv vége