Tʜᴇ Bɪᴛᴛᴇɴ¹ ×Larry Stylinson×

part 9

Harry szemszög
-Ha félsz tőlem, akkor jobb ha elmész. -mondta valamivel hangosabban. Egy tapodtat se mozdultam. Félek, egyenesen rettegek tőle, mégis vonzódom hozzá. Vele akarok maradni. Le akarom küzdeni a félelmen.
-NEM ÉRTED MEG, HOGY HA FÉLSZ, AKKOR INKÁBB TAKARODJ INNEN?!
-Nem. Nem megyek sehova. Veled maradok, Louis. -mentem oda hozzá. Egy zsebkendővel letöröltem az arcáról a vért -Veled fogok maradni.- nagyot sóhajtott.
-Tégy úgy, ahogy jónak látod. De annyit mondok, ne bízz meg bennem. Ne bízz egy szörnyetegben.
-Louis... ne mondj ilyeneket. Én bizom benned. Hiszem, hogy nem fogsz bántani.
-Köszönöm, Hazz.- elmosolyodott. Gyönyörű a mosolya.

^-^ ^-^ ^-^
Louis-val az ágyon ültünk. Beszélgettünk egész nap. Egyszer csak kopogtattak az ajtón. Lou izmai megfeszültek. Ideges volt. Hallkan csitítgatni kezdtem s megfogtam az ágyon ökólbe szorított kezét, amikor apa belépett a szobába.
-Sziasztok. - köszöntött. Louval csak bólintottunk.
-Desmond... - szólt hallkan a fiú, mire apa rákapta a tekintetét - Lenne pár kérdésem.
-Hallgatlak.
-Mi vagyok én? -szemei ismét könnyekben úsztak.
- Huh... nos ez hosszú.
-Én ráérek.
- Egy láncszem.
-Mi a halál? -kérdeztük egyszerre.
-Huhh... hogy is kéne ezt megfogmaznom? Jajj várjatok... nos vannak az emberek és az állatok. A viselkedésük kúlönbözik, ám a láncszemek mind a két faj tulajdonságaival rendelkeznek. Embernek néznek ki, ám sok állati tulajdonságuk van. Hasonlóak a vámpírokhoz vagy vérfarkasokhoz, ám nem azok. Stressz, vagy éhség hatására előtörnek az állati tulajdonságaik. Ezt láthatta szerintem Harry is.