Tʜᴇ Bɪᴛᴛᴇɴ¹ ×Larry Stylinson×

part 13

Harry
- Mit csinál Louis? - kérdezte anya a konyhában sürögve-firogva.
- Alszik.- feleltem egyszerüen.
- Vègülis érthető. Véleményem szerint nem sokat aludhatott az elmúlt két hétben. - szált be a beszélgetésbe a frissen hazaérkező apám, egy hatalmas hússal teli szatyorral a kezében. Anyához ment, köszöntötte s egy csókot nyomott a nő ajkaira. Bárcsak Lou és én is ilyenek lennénk.
- Miért? Mi történt ebben a két hétben? - érdeklődött anya, ám kérdése az én kíváncsiságom is felkeltette.
- Áh! Mostanában a fiataloknak szokásává vált elhagyatott helyekre bemászkálni, és ugye elhagyatott helyen minek kopogni, vagy életjelet adni magunkról? Így amikor benyitottak Louis szobájába, ő megijedt és... megvédte magát a maga módján, és teljesen depresszióba esett, hogy tizennégy nap alatt öt emberrel végzett.- sóhajtott egy nagyot- úgy sajnálom azt a fiút. A felébredt génjei miatt kell neki szenvedni...
- Szegény fiú.- mondta anya fél percnyi lesokkolás után.
- Igen, az. - suttogtam.
- Most viszont fel kellene ébreszteni, kész a vacsi és Des hozott neki is enni.
- Kíváncsi lennék vajon ő birja e az emberi ételeket... - gondolkodtam hangosan.
- Látod fiam, ez az amit én sem tudok. De most menyj és ébreszd fel a szerelmed. - kuncogta el a végét apa.
- Apa!- sipítottam.
- Nocsak, nocsak.... -anya.