Tʜᴇ Bɪᴛᴛᴇɴ¹ ×Larry Stylinson×

part 15

Harry szemszög
Lassan sétálok haza a városi temető falai mellett, mikor szembejön velem egy srác. Arca ismerös emlékeket kellt bennem. Kék szemein megcsillan a lemenőben lévő nap sugara.
Az lehetetlen.
Ő otthon van, a szobájába zárkózva. Talàn éppen rám vár. Rám és a vacsorájára melyet most vettem meg.
Hiányzik.
Tegnap láttam mégis hiányzik. Egy fedél alatt élünk mégsem láthatom mindig amikor akarom. Gyakran a zokogására ébredek s arra, ahogy apa nyugtatja. Lépéseket hallok magam mögül. Hátra nézek s Louis-t látom. Szemei könnyesek és fehérek.
- Ha- Harry...- nyöszörgi, majd hozzám rohan. Kitépi a kezemből a húst. Sokkolva nézem amint Lou magába tömi az "ételt". Elfogyasztása után fehér szemeivel rámnéz. Fogai élesek s nem múlik el. Zokogva borul a vállamra. Fogait a börömön érzem. Megsimogatom a fejét, ekkor elkapja a fején lévő karom és beleharap. Sikítanék, ahogy fogait a húsomba mélyeszti de nem teszem. Csupán nézem ahogy arcán végig csurog a könnye majd enyéim is elerednek. Érzem ahogy a vérem issza. Egy idő után elenged. Rámnéz. Fehérjei kékre váltanak. Fogai vissza változnak. Amint meglátja a cseppeket az arcomon összeesik. Tenyereibe temeti arcát és zokog. Vigasztalni kezdeném, ám egy hang sem jön ki a torkom. Letérdelek elé. Fejünk majdnem egy vonalban van.
Alkaromon a másik kézfejem. Próbálom elállítani a vérzést. Bár bevallom nem igazán érdekel. Megrészegülve az előbb látott kék szemektől nézem a fiút.
- Ha- Harry... én annyira sajnálom! -szinte ordította, én megráztam a fejem azt üzenve: "semmi baj".