Tʜᴇ Bɪᴛᴛᴇɴ¹ ×Larry Stylinson×

part 16

Harry szemszög
Louis könnyei alábbhagytak. Feljebb emelte fejét, így mostmár nem a véres betont, hanem a sebesült alkaromon elhelyezkedő kézfejem vizslatta. Nagyon vérzett. Alattunk a beton is vörös szint vett fel miatta. Éreztem, hogy szédülni kezdek, miközben a kékszemű leemeli a kézfejem a harapása nyomáról. A sebhez hejezi száját és nyalogagni kezdi, akár a kutyusok.
Szabad kezemmel a padlón támasztottam meg magam, ahogy előre dőltem a szédülés miatt. Vérveszteség.
Louis felkel és a karjai közé kapva engem cipelni kezdett haza, akár a hercegnőket. Amilyen pici, olyan erős. Gondolom erre mondják: Kicsi a bors, de erős.
A karjaiban fekve, arcát kémlelem, az aggódón rohanó fiúnak. Egy idő után lepillant rám s ahogy szemeink özzekapcsolódtak mosolyogni kezdett s egy apró csókot nyomott a homlokomra.
Behunytam a szemeim mosolyogva.

Louis szemszög

Harry-t az ágyába fektettem. Des és Anne aggódva rohantak be utánunk a helységbe. Harry sebhelyét nyalogatva hullattam a könnyeim.
-Mi történt? - kérdezte Des.
- Megharaptam és ittam a véréből. Egyszerűen nem birtam magammal. Mintha valaki teljesen más lettem volna. Nem voltam ura a testemnek.
- Mennyi vért vesztett? - rohant oda fiához Anne, aki mint megtudtam orvos.
- Ha a ti mértéketekkel nézzük, sokat.
- Van még pulzusa.- mondta az ideges nő.
- Louis, adj neki a véredből. - mondta Des.
- Nem lesz tőle baja?
- Baja? Nem kéne, hogy baja legyen.- felelte.
- Ez aztán meggyőző volt.
- Csak csináld már! - szólt rám Anne. A kezem a számhoz emeltem. A csuklómnál ahol a legvékonyabb a bőr ott éles fogaimmal feltéptem úgy istenigazából. Mint az öngyilkos jelöltek csulója, úgy nézett ki.
Ömlött belőle a vörös folyadék. Kinyitottam Harry száját és rátettem a kezem. A vér közvetlen bele folyt szájüregébe s duzzadt ajkai a bőrömnek nyomódtak. A fiú megragadta a karomat és erőteljesebben szívta a vérem. Vajon khm.. közben is ilyen a szájmunkája?