Tʜᴇ Bɪᴛᴛᴇɴ¹ ×Larry Stylinson×

part 19

- Ki lehettél te, Annabell? - kérdeztem költőien, hangosan kibondva. Megnéztem a dátumot.
2010-2015
-Szegény te. Bárcsak én haltam volna meg helyetted. Én senkinek se hiányoznék. Te viszont bizonyára rengeteg embernek hiányzol.
- Egy egész falkának.- hallottam meg egy mély férfi hangot a hátam mögül, mire megugrottam. Felálltam és megfordultam. A férfi szomorú hangjához passzolt a tekintete is. Rám emelte a sírról a tekintetét. Szomorúan nézett rám.
- Ki volt ő?
- A törzs egyetlen gyermeke. A többieket az emberek lemészárolták, amikor rátaláltak az otthonunkra.
- Az emberek? -bólintott- Ti mik vagytok? - kérdeztem hatalmasat nyelve.
- Mi mind - itt fütyült egyet és egy csomó ember állt meg tőlünk pár méterre. Körbe vettek- láncszemek vagyunk. Épp úgy ahogy te is.- mondták az utolsó mondatot egyszerre. - Már régóta abban a hitben élünk, hogy nincs más rajtunk kívül.
- Mondd fiú, ismersz még másokat? - kérdezte egy feketehajú fiú.
- Nem, senki mást. - feleltem.
- Gyertek! Vissza kell mennünk, mielőtt az emberek ideérnek! -csend telepedett az erdőre. A fúlemet hegyezve hallgatóztam, s akkor felfigyeltem emberek távoli hangjára. A többi fajtársam elment. Kivéve azt aki elsőként jött oda hozzám. - Gyere te is. Hisz közénk tartozol.