ᴛʀᴀɪɴᴇᴇ - ɢʏᴀᴋᴏʀɴᴏᴋ » Jimin ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

ᴇʟsᴏ̋

- Kisasszony – egy nagy, érdes tenyér gyengéden megrázott. Lassan nyitottam fel a pilláimat. Vajon mennyit aludhattam?

- Elnézést, hol vagyunk? – kérdeztem két ásítás közepette. Jó hosszú ideje utazhatunk, kint már teljes sötétség honolt, csak az utcai lámpák meg néhány éjjel-nappali bolt fénye égett.

- Fél óra múlva Szöul – felelte az öregúr és előrecsoszogott. – Azért gondoltam, hogy felébresztem – mondta, de már ezúttal nem nézett hátra.

- Köszönöm – kiabáltam utána mosolyogva, majd jólesően hátradőltem az ülésbe és egy kicsit a levegőbe bokszoltam.

A nevem Kim Eunjoo, 21 éves vagyok. Minden álmom az, hogy idol legyek, nem számít mennyi vért, verítéket vagy könnyet kell feláldoznom érte. A végtelenig kitartok, híres leszek és boldoggá teszem a nagyszüleimet, akik felneveltek.

Az igaz, hogy a vidéki válogatókon már háromszor elvéreztem, de hé, akkor még nem voltam ilyen gyakorlott és elszánt, aztán meg ki az, aki csak úgy feladja minden álmát?

És persze, nem Szöulban voltam, minden csillogás közepén. A holnapi nap folyamán a CUBE és a Pledis tartanak meghallgatásokat és mivel Hyuna a példaképem, egyértelmű, hogy melyik cég az első számú célpontom.

SM Entertainment? JYP? Kitartó voltam, de azért ilyenekről szinte álmodni se mertem.
Legrosszabb esetben pedig? Mindig volt mentőövem. Felvesznek egy kicsi céghez, aztán majd valóság show és egyéb műsorokon keresztül hátha felfedeznek a nagyok is.

A busz dudálása szakított ki kusza gondolataim közül, azaz végre megérkeztünk hazám fővárosába. Még soha nem jártam itt, ezért még a szemetesnek is szinte a csodájára jártam.

A pályaudvaron úgy tántoroghattam, mint egy holdkóros, tekintetemet végigjáratva minden egyes hirdetőtáblán, amikor hirtelen hátulról rám vetette magát egy apró termetű lány és közvetlen a fülembe sipított.

- Eunjoo, végre, végre – Sabin volt az, az egyetlen barátnőm, aki Szöulban élt és elég őrült volt, hogy támogassa a terveimet. A lány egy kávézóval egybekötött kis lakásban élt, ahol némi munkáért cserébe megengedte, hogy én is ingyenélősködhessek. Legalábbis amíg nem lesz egy saját, stabil helyem ahová bevackolhatom magam.

- Tudod te amúgy mennyire kemény az edzés? – kérdezte a lány mellékesen, miközben kisebb-nagyobb erőlködések közepette a cuccaimat gyömöszölte be a kocsija csomagtartójába. A csajszi valaha maga is idolnak készült, de három év után kiszállt, mert nem bírta az állandó diétát és azt meg pláne, hogy még randizni is tilos volt. Sabin imádta a fiúkat, a futó kalandokat meg egyszerűen gyűjtötte.

- Azt hiszem, van róla fogalmam – biccentettem és elhúztam a számat.

- Én elhiszem, hogy elszánt vagy de jól gondold meg – a lány erősen megszorította a kormányt és a gázpedálra lépett. – Csak a legjobbak debütálnak.

- Ne aggódj miattam – nevettem és utólagos engedéllyel felhangosítottam a rádiót. A Twice egyik száma ment, akiket ugyan annyira nem kedveltem, de hibátlanul tudtam szinte minden daluk szövegét es koreográfiáját. Most is a Likey című számuk ment és alig bírtam ki, hogy ne kezdjek el táncolni. Kényelmetlenül mocorogtam az ülésben, az összes létező porcikám mozogni akart. Sabin a szeme sarkából figyelt, majd tettetett rosszallással felszisszent.

Körülbelül fél órát vezettünk hazáig, majd miután felhurcoltam a bőröndjeimet a kis szobámba és megvacsoráztunk, sűrű bocsánatkérések közepette bezárkóztam, annak reményében, hogy hamar álom jön a szememre. Szerettem volna másnapra a legjobb formámban lenni, de természetesen nem sikerült elaludni, ahogy terveztem.