ᴛʀᴀɪɴᴇᴇ - ɢʏᴀᴋᴏʀɴᴏᴋ » Jimin ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

ᴛɪᴢᴇɴᴇɢʏᴇᴅɪᴋ

- Nem, nézze, sajnálom a kezdő gyakornokok egy nap szabadnapot kapnak fél év teljesített edzés után - közölte a menedzser és egy vékony vonallá préselte bíbor színre festett ajkait. Másnap, miután hazaértünk a céghez az első utam az ő irodájába vezetett, hogy elkérjem magam a temetésre. Szinte végig se mondtam, amit akartam, ő a szavamba vágott és habozás nélkül elutasított. Legszívesebben sikítottam volna, de direkt a nagymamám kért meg rá, hogy fogjam vissza magamat, ezért csak fejet hajtottam és egy lépést hátráltam.

- Apropó, Eunjoo gyakornok - a nő csettintett egyet, épp mikor a kilincsre tettem a kezem, hogy távozzak. - Nem kaptam meg a havi vérvizsgálata eredményét, kérem sürgősen menjen le az orvosiba és küldje fel a leletet.

- Persze - biccentettem és végre magára hagytam őt. Kint a falnak dőlve le hunytam a szememet és kieresztettem egy hosszú sóhajt. Milliónyi érzés kavargott bennem - düh, keserűség, megbánás, szomorúság és szégyenszemre a boldogság. Dühös voltam, amiért egy nap kimenő járt csak. Keserűség emésztett, amiért elvesztettem Papát és meg el se tudtam búcsúzni. Szomorúság, amiért soha többé nem láthatom őt. Jól tudtam, hogy öreg volt és mindemellett súlyos beteg, de reméltem, hogy együtt tudunk örülni a pillanatnak, amikor megpillant a színpadon.

És boldogság. Nem tudom Jimin részeg volt, vagy tipikusan őszinte-részeg, sőt azt se tudtam, hogy a szeretete baráti volt vagy romantikus, de boldog voltam. Vajon ő emlékezett a vallomására? Mert bennem tisztán élt az éjszaka minden pillanata. Sajnos nem találkoztam búcsúzás után a fiúkkal, egyedül Hoseok küldött felém hajnalban egy biztató mosolyt mielőtt bemászott a kisbuszukba, de a többieket nem láttam. Mika újfent a cuki barátnő perszónáját hozta, mert a buszon végig a nyakamba csimpaszkodva ölelgetett. Kezdtem sejteni, hogy a lánnyal sincs minden rendben - leszámítva azt, hogy megszállottja volt a hírnévnek, egyéb gondjai is lehettek.

Kimerülten megmasszíroztam a halántékomat és szédelegve felálltam, az orvosi felé véve az irányt. Piszkosul fájt a fejem - ma nem ettem, hisz az ebédszünetemet használva kerestem fel a menedzsert, alig ittam valamit és persze a tegnapi kis kicsapongás se javított a helyzeten. Emelellet iszonyúan zsibbadt a jobb lábam, de talán amiatt, hogy tegnap jól orra buktam ezért ezt is csak ignoráltam.

Mindenesetre jobb volt igyekeznem, mert harminc perc múlva rap órákat kellett vennem Min Yoongitól, majd két óra tánc következett a csapattal, végül egy órányi gyakorlás Jiminnel.

Az orvosi továbbra is a földszinten volt, a tündér doktornővel ezért kevésbé nehéz szívvel kopogtattam az ajtaján.

- Szabad - hallatszódott szinte azonnal, épp benyitottam amikor Mira kisírt szemekkel szinte kirontott a szobából, esélyem se volt megkérdezni mi baja, de úgy döntöttem később kiderítem, hisz szinte már egy csapat voltunk.

Leültem a fehér szobában, a doktornővel szemben.

- Nos, Eunjoo, hallottam mi történt a nagyapjával, részvétem - kíváncsi lettem volna, vajon honnan tudja, de csak bólintottam. A nő mélyet sóhajtott, majd elővett három oldalnyi papírt. - Vannak itt érdekesebb dolgok is.

Kíváncsian előredőltem, de egy mukkot se értettem a sok adatból, ami a leletekre volt írva.

- Azt hiszem a leletet összecserélhettük egy másik gyakornokéval, ezen a vérképen... - a nő nyelt egyet és végighúzta hosszú ujjait a betűkön. - Szinte minden eredmény rossz. Vörösvérsejt, vérsüllyedés, cukor... nézze, ha nem bánja ismételjük meg. Aggódom maga miatt. Sejtem, hogy elcseréltünk egy mintát, de ezt nem küldhetem fel, nyilván megérti miért.

Azt hittem az élet is kifut belőlem. Szinte kicsattantam az egészségtől, egyedül a fejem fájt néha, de hát kinek nem, ennyi gyakorlás és minimális alvás után? Mindenesetre, hagytam, hogy a nő újabb három ampullányi vért levegyen tőlem, igen, naná, hogy csak egy tévedés mindez.