ᴛʀᴀɪɴᴇᴇ - ɢʏᴀᴋᴏʀɴᴏᴋ » Jimin ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

ʜᴜsᴢᴏɴɴᴇɢʏᴇᴅɪᴋ

JIMIN

Mindenki engem hibáztatott Hoseok miatt, még Eunjoo is. A lány még a nyakláncot se volt hajlandó felvenni addig amíg, Hobi épségben előkerül, egyetlen karcolás nélkül, mert szerinte én törtem össze a lelkét.

Az első nap mindenki bezárkózott a szobájába, mondván, hogy történt már hasonló, a fiú majd megunja és hazajön, viszont miután ez a második nap se történt meg, csak rázúdított egy kiadós tájfun, semmihez se maradt kedvünk, meg egymással beszelni se. Leginkább csak meredtünk magunk elé vagy valami idióta filmet bámultunk a tévében.

Próbáltam beszélni Eunjooval, aki látszólag megértett – vagy csak nem akart még több problémát, de egyértelműen láttam, hogy dühös volt rám, mert nem sokkal előtte ígértette meg velem, hogy óvatosabb és megértőbb leszek Hoseokkal.

- Először ő, aztán te jössz - mutatott rám este, amikor együtt voltunk kettesben.

- Nekem ugyan semmi bajom.

- Nem zavarnak a dühkitöréseid? Fogadok, kevesebbet veszekednél másokkal is - Eunjoo a szemeit forgatta. Úgy tűnt idolból személyes pszichológussá vált.

- Zavarnak. ÉS? Mondtam, hogy vagy így is szeretsz vagy sehogy.

- Szeretlek - mondta a lány és megsimogatta a hajamat. - De a végén mindenkit elveszítesz magad körül. Egyedül maradsz. És ezt nem akarom. Érted? Azt se akarom, hogy Hoseok rossz útra térjen, de rád is vigyázni fogok.

- Tudom. És akkor is tudtam, én csak - ellöktem a kezét és a tenyerembe temettem az arcomat. - csak féltékeny voltam, és nem gondolkodtam elég hamar.

- Akkor innentől jobb, ha elkezded használni a csinos fejed - mosolygott rám a lány, majd felvett egy melegítő nadrágot és egy laza pólót. - Például most.

- Mit művelsz? - förmedtem rá.

- Holnap van az utolsó napunk itt. Három pihenőnapból egyet végig veszekedtünk, a második nap senki nem szólt a másikhoz, csak a szobából bámultuk, hogy szakad az eső. És tudod mit? Holnap jól fogunk szórakozni. Mindannyian. Megkeresem Hoseok-ot ma éjjel. Ha tetszik, ha nem - ezzel odahajított nekem egy zseblámpát. - Tudom mennyire jó ember vagy. Tudom, hogy aggódsz érte. Le se tudnád tagadni.

Idol, pszichológus és mostmár detektív is.

- Van, róla fogalmad egyáltalán hol lehet? – kiabáltam utána aggódva. Kint még mindig zuhogott az eső.

- Majd lesz.

Eunjoo rám mosolygott, majd kisétált a szobából, magamra hagyva a gondolataimmal.

EUNJOO

A hotel aulájában toporogtam és arra a három emberre vártam, akinek sejtése volt róla, hogy hova mehetett Hoseok. A leginkább Yoongi változata hangzott valószerűnek és titokban rettegtem tőle, hogy igaza lehet. A csapat már nem egyszer járt Okinawán, ahol volt egy meredek szikla, ami attól lett annyira népszerű és hírhedt, hogy számos ember ott vetett véget az életének.

Egy ugrás onnan és nem a vízzel találkozol, hanem sziklák zúzzák össze minden porcikádat. Yoongi kétszer volt ott. Egyszer még a csapat debütálása előtt. Hoseok pedig összesen háromszor, ez lehetett a negyedik alkalom.

Velünk volt Jin is aki nagyon aggódott, illetve csatlakozott, számomra legmeglepőbb módon Rami is aki talán a legösszetörtebb volt mindannyiunk közül. Fogalmam se volt miért, hisz szinte három szónál többet nem váltottak, de két napot végigsírt és, tulajdonképpen ő volt az, aki kitalálta, hogy próbáljunk meg körbenézni a környéken.