ᴛʀᴀɪɴᴇᴇ - ɢʏᴀᴋᴏʀɴᴏᴋ » Jimin ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

ᴋɪʟᴇɴᴄᴇᴅɪᴋ

Hajnalban arra ébredtem, hogy Mika szimplán hasba rúgott. Tudom, álmában csinálta, mert a szemmaszkja félig el volt csúszva az arcán és megint Sailor Moon-t kántálta álmában, ennyire csak nem jó színész.

Mindenesetre, ha már felkeltem és visszaaludni nyilván nem tudok, felvettem egy sortot meg egy elnyűtt felsőt azzal a céllal, hogy ha már a természetben vagyunk, futok egyet.

Éppen a sátor előtt nyújtottam, hogy legalább a nap további részében ne olyan legyek, mint egy öreg cammogó teknős az izomláztól, amikor megpillantottam egy alakot kimászni a fiúk lakókocsijából. Messziről J-Hope-nak tűnt. Ő kedves fiú igaz? Úgy döntöttem, hogy köszönök neki, sőt talán még egy két tippje is lesz számomra, mint tegnap Yoonginak volt.

- Sunbae? - kiáltottam félhangosan amint közelebb értem. A fiú félig kinyitott szemmel pislogott és egy halvány mosolyt erőltetett az arcára.

- Hívhatsz Hoseoknak, nem kell a formalitás - legyintett aztán. - Jó reggelt. Hova mész ilyenkor?

- Futni - vigyorogtam lelkesen és végigmutattam csodás öltözékemen.

Hoseok elismerően bólintott.

- Ez ám a lelkesedés.

- Nem akarsz velem jönni? - kérdeztem hirtelen, de rögtön bele is vörösödtem, pedig egy árva hátsó gondolatom se volt a dolog mögött. - Mármint egy reggeli séta is jót tenne, nem muszáj kocognom.

A fiú egy pillanatig elgondolkodott és nagyon úgy tűnt, hogy nemet mond, de végül mégis beleegyezett. Gyorsan magára húzott valami melegítőt, meg egy kis sminket rakott az arcára, aztán késznek nyilvánította magát. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy vajon minek a smink, talán a fáknak akar tetszeni? De aztán ráhagytam magamban, hogy biztos a megszokás.

Valahol az erdei ösvényen császkáltunk, egyetlen árva szó nélkül, ami nekem igazán fura volt, mert eddig a srácot egy örökké jókedvű, szinte hiperaktív valakinek ismertem meg.

- Hoseok - szólítottam meg óvatosan. - Akarsz pihenni egy kicsit?

- Oké - vont vállat a fiú, bár a legkevésbé se tűnt fáradtnak. Leült egy kőre és csak meredt maga elé.

- Ne haragudj, de valami baj van? Tudom, nem rám tartozik, de...

- Baj? Mi baj lenne? - nézett rám értetlenül.

- Hát, általában vidám vagy meg energetikus most meg... - vakartam meg a fejemet. Eunjoo te buta, biztos a reggel miatt. Senki se jókedvű a reggeli kávé előtt. – Ne haragudj sunbae, ha megsértettelek... - hajoltam meg egy kicsit, talán túlságosan kíváncsi és tiszteletlen voltam.

- Ja, hogy az. Igen, J-Hope mindig jókedvű - mormolta maga elé, szinte mintha csak magának mondaná. Talán nem is nekem szánta, de úgy döntöttem merész leszek.

- J-Hope... de te is J-Hope vagy.

- Nem, én Jung Hoseok vagyok - nézett rám. Végre először a szemembe. Mélységes fáradtság áradt a tekintetéből, a fiú mélyet sóhajtott és kinyújtotta a lábait. – Ne haragudj, hülyeségeket beszélek – Hoseok ismét elmosolyodott, de ezúttal a mosolya hamisabbnak tűnt, mint valaha. Valamiért úgy éreztem, hogy több van benne, mint amennyit elárul. – Eunjoo, igaz? Dolgozz keményen.

- Igyekszem.

- Ha adhatok egy tanácsot – kezdte, majd feltápászkodott. – tűnj ki a többiek közül. Különben elnyomnak. Az embereket először a külső fogja meg.

Válaszra nyitottam a számat, meg akartam kérdezni, hogy mit ért ez alatt, de e helyett a pólóm szélét gyűrögettem és zavaromban az ajkamat harapdáltam. Hoseok felém fordult mintha még mondani akarna valamit, de ekkor lépteket hallottam magam mögül, ő pedig az égnek emelte a szemeit.