Hó és vér (Éhezők Viadala fanfiction)

Az utolsó ajándék

- Jó reggelt! Ideje felkelni, hasadra süt a nap!

- Ah - fordulok a másik oldalamra, szorosan csukva tartva a szemem. Nem akarok felkelni, itt szeretnék maradni Rheával, az egyetlen emberrel, aki mellett teljes biztonságban érzem magam.

- Menj reggelizni, szükséged lesz az energiára - hallom közvetlenül magam mellől Rhea hangját.

- Oké - motyogom álmosan.

Nekem magamtól sose menne a felkelés tíz óránál előbb, otthon is csak azért tudok magamhoz térni a hajnalok hajnalán, mert Rhea egyszer megfenyegetett, hogy ahány percet ellustálkodom, annyival több fekvőtámaszt kell csinálnom. Bár per pillanat nem fenyeget ez a veszély, mégsem ellenkezem. Kikászálódom az ágyból, és átmegyek az étkezőbe. Noha ott vannak az Avoxok, hogy segítsenek, inkább kiszolgálom magam, mint otthon. Miután összeszedtem minden hozzávalót, leülök az asztalhoz. Mindössze egy pohár kávét és néhány kekszet tudok legyűrni, s még így is azt érzem az evés végén, hogy mindjárt hányni fogok. Szerintem ez annak köszönhető, hogy pontosan tisztában vagyok vele, pár óra múlva már az arénában leszek. A kevéske reggeli elfogyasztása után visszaindulok a szobámba. Ahogy elmegyek Lion szobájának ajtaja előtt, megüti a fülemet a fiú hangja. Elég dühösnek tűnik, ami nála szinte ritkaságszámba megy, ő mindig olyan nyugodt és kiegyensúlyozott szokott lenni.

- Mi bajod van ezzel? - kérdezi valakitől, minden bizonnyal a mentorától.

- Nem tetszik, hogy a lánnyal akarod megnyerni a Viadalt - hangzik a válasz. - Világos, hogy szerelmes vagy belé, de nem tudhatod, hogy ő is így érez-e, vagy csak megjátssza, hogy megvédd. Hidd el, egyes lányok annyira életben akarnak maradni, hogy az ilyen húzásoktól sem rettenek vissza - győzködi Thritone.

- Elhiszem, hogy vannak ilyen lányok, azonban én tudom, hogy Cyla nem tudna ilyet tenni - ragaszkodik Lion is a maga véleményéhez. - Egyszerűen nem lenne rá képes.

Tudom, hogy csúnya dolog hallgatózni, de nagyon érdekelni kezdett ez a beszélgetés, így közelebb lépek, és az ajtó fájához szorítom a fülem.

- Mindegyik képes rá, ha olyan helyzetbe kerül - morogja sötéten Thritone. Borzasztó furcsa ezt hallani tőle, olyan, mintha tapasztalatból beszélne. Általában nem szoktam sajnálni, ha nem emlékszem egy viadalra, ugyanakkor arra kíváncsi lennék, hogy azon, amelyiken Thritone nyert, mi történhetett, hogy ezt gondolja. - Különben meg, ha az emlékezetem nem csal, azt mondtad, hogy a körzetében Cyla azzal keresett pénzt a családjának, hogy lefeküdt a helyi főbékeőrrel. Vagy nem így volt?

- De - sóhajt Lion. - Cyla lefeküdt a Tizenkettedik Körzet főbékeőrével, valami Cray nevű fickóval, ám ezt csak azért tette, hogy a családjának legyen mit ennie. Ha nem teszi meg, már régen éhen haltak volna!

- Mindjárt sírva fakadok, annyira szép ez történet - gúnyolódik Thritone. - Megfogadtam, hogy kihozlak az arénából, de egyre inkább úgy érzem, ezt nem tudom teljesíteni. Először Rhea lányával barátkozol össze, aztán Cylával, majd kitalálod, hogy rajtad kívül még az Aberdeen-lánynak is segítsek túlélni a Viadalt. Nem fogod fel, hogy a Kilencedik Körzet kiválasztottjaként már rögtön az esélytelenebbek közé sorolnak? Persze ez nem jelenti azt, hogy az is vagy, de a támogatók így gondolják. Néhányukat már meggyőztem, hogy téged támogassanak, azt viszont kétlem, hogy azután is hajlandók lennének pénzt költeni rád, ha megtudták, hogy te csak a lánnyal együtt akarsz győzni, nélküle nem.