Kizárva (Leondre D. ff.) [BEFEJEZETT]

7.

A telefonom szűnni nem akaró hangos csörgésére ébredek. Pedig most szombat van...

Nyűgösen a másik oldalamra fordulok és a mellettem lévőpárnát a fejemre szorítom. Miért kell nekem folyton telefoncsörgésre ébrednem? Úgy élvezném, ha legalább egyszer az életben a saját biológiai ébresztő órám keltene fel és nem valami rohadt hangos készülék. Mire sikerül feltápászkodnom, a telefon elhallgat. 

A kezembe veszem és a képernyőjét kétszer megkoppintva rájövök, hogy tíz óra van. A munka pedig kezdődik... fél tizenegykor. Várjunk... Hogy mikor?!

Nagy levegőt véve érintem lábaimat a padlóra és indulok a fürdő felé. A csuklómon lévő hajgumival összefogom a hajamat és a mosdókagyló felé hajolva megmosom az arcomat. A tükörbe nézve elégedetten konstatálom, hogy nincsenek táskák a szemem alatt. Előveszem a fogkefém és a fogkrémem, aztán sietősen mosom meg a fogaimat. Dobok fel egy halvány sminket, majd kiengedem a hajamat és villámgyorsasággal kivasalom. A bénaságom most is meglátszik, ugyanis kétszer égetem le a fülemet mire kész leszek. A szekrényem elé állva kiveszek pár kényelmes, de mégis elegáns ruhadarabot. Az éjjeliszekrényemről elveszem a napszemüvegemet, felhelyezem a megfelelő helyre és a telefonomat a zsebembe csúsztatom. 

Mindent bezárva magam után a lépcsőházba lépek. Éppen indulnék le a lépcsőn, mikor egy kis fekete dobozra bukkanok, amin majdnem át is esek, amilyen szerencsétlen vagyok. Felkapom, majd lesietek a lépcsőn. A parkolóba érve kettő csipogtatással kinyitom a fekete mini cooperemet, amit az életemnél is jobban szeretek és bepattanok a volán mögé.   

Bekapcsolom a biztonsági övet, benyomom a rádiót és Justin Bieber egyik új számát hallgatva indulok a húsz percre lévő munkahelyemre. 

Várjunk csak... nem szombat van?! Ah... Nika, te őrült! Időzóna változás miatt van, az biztos... 

Úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok, nem megyek haza, hanem dolgozok ma is, hátha kapok egy olyan napot kimenőbe, amikor kellene jönnöm. Csere-bere. 

- Ó, hát maga? - kérdezte a biztonsági őr, amikor beléptem a hotel halljába. 

- Elfelejtettem, hogy szombat van, és elindultam dolgozni, aztán nem akartam visszafordulni - rántok vállat egy szerény mosoly mellett.

- Oh, ebben az esetben, legyen szép napja! A főnök nincs bent!

- Magának is, és tudom. Leondre sosem dolgozik hétvégén - legyintek, majd továbbsétálok. 

Én tulajdonképpen imádom a munkámat, és csak akkor kezdek bele valamibe, ha annak látok jövőt. Nos, ez a projekt olyan. Leo segített vele még annó öt éve, de nem lett belőle semmi az egyetem miatt. Hát... ideje feleleveníteni mindent.