Kizárva (Leondre D. ff.) [BEFEJEZETT]

14.

Amikor a randi után közöltem a szüleimmel, hogy Leo és én újra egy pár vagyunk, azt hittem sokkot kapnak. Teljesen ledöbbentek, sőt... anya még sírt is, hiszen nagyon-nagyon szerették őt annak idején. Az ő szülei nem tudom, hogy tudják -e, de az őszintét megvallva, lehet, hogy jobb, ha nem, ugyanis Victoriaából kiindulva már az esküvőt kezdené tervezni.

Most hétfő reggel fél hét van, én pedig a munkába igyekszem, miközben zenét hallgatok. Hétfőn és pénteken mindig sétálok, ugyanis lenyugszom és felébredek tőle. Imádok mozogni, de azért nem annyira, hogy olimpiai bajnok lehessek.

- Jó reggelt! - köszönök a biztonsági őröknek, majd a recepciósnak is, miközben átvágok a hallon, hogy a munkahelyemre mehessek.

- Magának is, Mrs. Devries! - köszönnek vissza szinte szinkronban, én pedig megtorpanok. Mrs. Devries?

- Elnézést... de Nika Gill vagyok... - ráncolom a homlokomat hozzájuk beszélve.

- Victoria... illetve... Mrs. Devries volt itt, és azt mondta, hogy így kell hívjuk önt. Már az asztalánál a táblát is kicseréltük - újságolja a hölgy, mire egy picit elmosolyodom, ám közel sem örülök, hiszen nem mentem hozzá a Leondrehez.

Szó nélkül folytatom az utamat, közben kapok egy-két megvető pillantást, de mit sem foglalkozva lépek be a munkahelyem hatalmas ajtaján. Ismételten nem a nevemen szólítanak, ami nagyon fura és hátborzongató, de nem undorodom tőle.

A folyosón persze a női alkalmazottaknak muszáj összesúgni a hátam mögött, mikből kiveszem a "Pénz kell neki?" "Ez nem egy olyan... tudod... kurva?" "Leo vak, hogy ilyen kell neki! Tuti megzsarolta!" mondatokat. Egy szép, ragyogó mosollyal esek neki a munkámnak, de természetesen mikor a végére jutottam, az egyik szuper kolléganőm egy újabb adagot akaszt a nyakamba.

- Számolás, pénzelés, adatok - közli nyersen, mikor utána szólok, hogy ez Grace feladata, nem az enyém. - Neked kell ellenőrizni - felel gúnyosan.

- Tegezel is? - vágok vissza, mire meghökken, s visszafordul. 

- Elnézést! 

- Elnézem, csak vigye innen. Nem nekem kell átnézni, hanem Corneynak, mert ő a számolások nagymestere a főnök szerint.

- Vagyis a pasid szerint... - motyog az orra alatt.

- Tessék? - kérdezek vissza egy idétlen grimaszt vágva. Kezdek bepipulni.

- Semmi. Legyen szép napja! - int, majd elveszi a cuccokat,  s sarkon fordul. 

Te jó szent isten...