Kizárva (Leondre D. ff.) [BEFEJEZETT]

17.

Visszaérve a sétáltatásból rádöbbentünk, hogy bizony eléggé ránk esteledett, még ha nyár közepén annyira nem is látszik meg az égen. Fél kilencet ütött az óra, s már a cuccaim is nálam voltak, amit az itt alváshoz kellenek.

Először Leo ment el fürdeni, amíg én valami vacsoraszerűséget csináltam a tűzhelynél. Most valami sósan ennék, úgyhogy párolt zöldségek és tejszínes-húsos tészta mellett döntöttem. Már kiszedni készültem, mikor két erős kar fonódott a derekam köré, s megéreztem a régóta nem szagolt, kellemes Leondre illatot.

- Nem tudom mit eszünk, de finom az illata - engedett el, s a levegőbe szagolt.

- Párolt zöldségeket és tejszínes-húsos tésztát - újságolom neki a mai utolsó menüt, mire felcsillannak a szemei.

- Az finom.

- Akkor ülj le, nagyfiú - paskolom meg az arcát, és elindulok az asztal felé két adag étellel.

Vacsora közben nem beszélgetünk, bár én jókat kuncogok Yuki-chan-en, aki a lábunk mellett ül, s várja, hogy kapjon a vacsiból ő is.

A mosogatás természetesen rám marad, addig Leo az emeletre meg, hogy bebújhasson az ágyba. Én húsz perc múlva csatlakozom hozzá, mikor már lezuhanyoztam, így tisztán dőlök be az ágyba.

- Elfáradtál? - teszi le a telefonját, közben a hátamra simítva.

Közelebb bújok hozzá, a mellkasára fektetem a fejemet, miközben ő pihentetően simogatja a hátamat.

- Egy kicsit - szusszanok, mikor kényelmesen elhelyezkedtem.

- Beszélgetni még van kedved? Lenne pár dolog, amit jó lenne, ha át tudnánk vesézni most - sóhajt, s megáll a keze a mozgásban.

Felpillantok rá, ő viszont frusztráltan, meredten néz előre, s észre sem veszi, hogy közben figyelek rá. Nyugtatásként megsimítom az arca vonalát, amire már rám néz, így egy pillanatig találkozik a tekintetünk.

- Mondd, miről van szó? - kérdezem, visszatérve az előző pózomba.

- Csak rólunk. Tudod, hogy anyáék mennyire akaratosak, szóval pár dolog már felgyülemlett bennem, aminek most akarok pontot tenni a végére, hogy konkrét dolgokat mondhassak nekik ezek után.