Kizárva (Leondre D. ff.) [BEFEJEZETT]

15.

Kettőt pördülök a székemmel, miközben egy mondaton gondolkodom. Most kaptam pár papírt, ami csak azért rossz, mert délután négy van, ráadásul kicsit pipa vagyok, mert nem ebédeltem annyi munkát szórt rám az a picsa. Minden faszságával megtalált, még ha annyi is volt, hogy letört a körme. Persze az feldühítette, mert csak egy mosollyal válaszoltam neki kedvesen, miközben én belülről megöltem.

"Az ágyakat nyolcvanfokos ívben kell elhelyezni a nagyszobákban, mert az ablakra és a tévére is lát. A szobát csak meleg színek építhetik fel, mert a hideg színek rombolják a szálloda hangsúlyát."

Én nem tudom ki írta ezt, de ez hülyeség. És ezen vitatkozom magammal. Összetépjem, vagy basszam a kukába tépés nélkül, de inkább csak kihúzom és félredobom.

A kávésbögrémet megragadva sétálok el a gépig, ahol a megfelelő gombot megnyomva érkezik a harmadik koffeinbombám ma. Jut eszembe... Leo ma még nem jött ki hozzám, pedig általában szokott.

Így hát nem visszamentem, hanem egyenesen hozzá indultam. Igaz, lehet sok a dolga, és nem lát alóla ki, de biztos jól fog neki esni, hogy meglátogatom.

Két kopogás után nem hallom a választ, ezért gondoltam benyitok "mi veszteni valóm van" alapon. Éppen nekem háttal telefonált, szóval gondoltam nem zavarom, s mikor kiakartam menni, intett, hogy menjek oda hozzá.

Honnan tudta, hogy én vagyok?

- Nem! Ki van zárva, Mr. Oslova. A másik négy szálloda is hozza a havi kitűzött pénz négyszeresét. Nem megy csődbe, és mindegyik öt, illetve hat csillaggal van ellátva. Tud választani, ha ideutazik - magyarázza, majd megfordul, mikor megállok az asztala mellett.

Szeme felragyog, kezét pedig kitárja. Készségesen sétálok az ölelésébe, miközben ő beszél. Nem zavarom, inkább kiélvezem, hogy érzem a testét. A nem éppen löttyedt testét.

- Aha... Uram, kérem. Mi mindig a legjobbakat ajánljuk fel. Sőt, választhat szobát a luxusrészlegünkről.

Fogalmam sincs kivel beszélgethet, de kezd feszült lenni, így picit megszorítom a derekán pihenő kezeimet, s végigsimítok a hátán. Tudom, hogy az ölelés és a simogatás csillapítja a feltörő érzéseit.

Hatalmasat sóhajt, majd gyorsra fogja, szóval pár perc múlva már le is teszi. Idegesen dobja le az asztalra a készüléket, azután magához szorít.

- Csak nem hiányoztam? - kérdezi tőlem egy apró mosollyal az ajkain.

- De... - viszonzom a gesztust.

- Jól van. Végezték ugye? - kérdezi, amire bólintok. - Oké. Haza kell mennem etetni. Utána nincs dolgom bent, szeretnél jönni velem és utána ott is maradni? - simít az arcom két oldalára, lassan megcirógatva azt.

- Szívesen megyek - hatapom be az ajkaimat.

Öt év után újra Leondre házába merészkedek, ahonnét a legtöbb emlékünk származik.