Kizárva (Leondre D. ff.) [BEFEJEZETT]

13.

"Szeretnél a barátnőm lenni, hogy újból elkezdjünk mindent?"

Először azt hittem rosszul hallok. Mióta elmentem rengetegszer álmodtam meg ezt a pillanatot, és most nem hiszem el, hogy átélem.

A szemem kikerekedett, a szívem hatalmas, eszeveszett dobogásba kezdett. A szavam elállt, megszólalni sem tudtam.

- Nika? - szólít meg bátortalanul.

- Ne haragudj Leo... teljesen meglepett a kérdésed és ez a hirtelen vallomás. Nem tudom, mint mondjak most.

- Az igazat, csak azt. Mindig. Tudod, a kapcsolatunkat az őszinteség építette fel. Még akkor sem hazudtál, mikor szakításkor azt mondtad, el kell menned. Igazat mondtál, pusztán részletek nélkül - húzódik halvány mosoly a szájára.

Szintén elállt a szavam, helyette az emlékek sokasága bombázta meg a fejemet, átvíve engem újból a szerelem érzésébe, ami eddig halványán, már-már eltűnve lakott a szívem legmélyén. Szóval titkon még szeretem.

A szememből hirtelen az érzések hatására könnyek kezdtek folyni, s akaratlanul is egy igazán hangos zokogássá alakult.

- Nika, jézusom, semmi baj. Ne györörd magad, csak utasíts vissza - pánikol be Leo, mire még jobban rákezdek.

- Nhem Szhóó shincsh róhóhóla - próbálok beszélni, ám inkább felállít és a teraszra kísér, hiszen tudja, hogy a séta, vagy a friss levegő valamennyire meg tud nyugtatni.

- Nika - simít a kezemre Leo, mikor már pár perce csak a szememet törölhetem. - Mi a baj?

- Csak... olyan fura megint ilyet hallani tőled. Az érzelmek... tudod - vált ismét síróssá a hangom, hisz ezt nem lehet könnyen elmúlasztani.

Felnevetett. 

- Most mi az? - kérdezem tőle, újabb könnyet kitörülve a szememből.

- El sem hiszem, hogy újra előttem sírsz.

- Mi?

- Aranyos vagy. Mindig aranyos vagy - sóhajt, s a kezemnél fogva magához ránt egy szoros ölelésre.

Hihetetlennek találtam, hogy újra ilyen közelségből érezhetem, s egyaránt az illtát is. Emlékszem, mindig megnyugtatott az érintése, mikor magam alatt voltam.

- Leo... - motyogom az ingébe bizonytalanul, félénken, ám mégis jóérzéssel.

- Igen?

- Tudod... szeretném újrakezdeni. Gondolkodtam, és annyi minden fűz hozzád, annyi emlékünk van, annyi mindent éltünk meg és tudtunk megbeszélni, hogy rajtam ne múljon ezeknek az elvesztése. Téged is jóérzéssel ölellek most, nem pedig undorodva, és a szívem legmélyén még vannak érzéseim irántad, amiket nem tudok hová tenni. Leo... kezdjük újból - a mondandóm végére a szemeibe nézek, s új folytatom. Mosolyogva hallgat, bár látni arcomon a félelmet.

Nem vagyok biztos semmiben, de mellette sosem voltam. Ezért különleges a mi kapcsolatunk. Mert semmit nem tervezünk előre, mégis minden mesebeli.