Az új Júlia

3. rész

"Mikor kinyitottam az ajtót minden szem rám szegeződött"

Körbepillantottam a teremben, ahol szinte minden példaképem ott ült. Szabó P. Szilveszter, Bereczki Zoltán és a többiek.
-Látjátok, megmondtam, hogy itt lesz - momdta Attila.
-Elnézést a késésért, teljesen kiment a fejemből - mentegetőztem.
-Semmi baj, foglalj helyet - mondta kedvesen KERO.
Leültem, majd elkezdődött az olvasópróba. Időközben kiosztották a szövegkönyvet is. Ránéztem, és az állt rajta, hogy Szinetár Dóra-Júlia. Nagyon meglepődtem, és egyben kiváncsi voltam, hogy vajon ki lesz Rómeó. Elkezdtem kutatni a vastag füzetben, ahol pár perces lapozgatás után megtaláltam a darabon belüli párom, aki nem más volt, mint Dolhai Attila. Belülről elkapott egy kislányos fangörcs, hogy én fogom játszani a főszerepet Attilával. Az olvasópróba hamar lement, majd utána maradtunk még egy kicsit beszélgetni.
-Már alig várom, hogy eljátszhassuk - jött oda hozzám Szili.
Nagy ámulattal néztám rá, amit ő is észrevett.
-Valami baj van Dóri? - kérdezte aggódva.
-Nem, nem nincs semmi baj, én is nagyon várom már.
Egy ideig még beszélgettünk, majd mindenki elkezdett hazafele indulni. Én is így akartam tenni, amikor valaki megfogta a kezem.
-Elkísérhetlek? - kérdezte Attila.
-Persze - válaszoltam vidáman.
Az út hazafelé nagyon jó hangulatban telt. Mikor a házam elé értünk elbúcsúztunk egymástól, majd a cipőmet levéve elterültem az ágyon egy párnat szorongatva. Életem legjobb napja - gondoltam magamban. Ez mégis hogy lehetséges? Színész vagyok, és nemis akármilyen! Szinetár Dóra vagyok! Majd kicsattantam a boldogságtól, ám annyira lefárasztott ez a nap, hogy szemeim leragadtak, ám valamikor pár órával később ajtókopogásra ébredtem. Egy idejig szitkozódtam, hogy ki mert felébreszteni, ám rájöttem, hogy még csak délután 5 van, szóval amnyira nem voltam mérges arra az emberre, aki kint állt az ajtóm előt. Lassan odasétáltam a bejárathoz és lenyomtam a kilincset, és szembe találtam magam...