Az új Júlia

18. rész

"Szinetár Dóra vagyok, kivel beszélek? - szóltam bele a készülékbe."

-Anna anyukája vagyok, és azért hívtam, mert meg szeretném érdeklődni, hogy miért szeretne nekünk színházjegyet küldeni - szólt bele az anyukám.
-Azért adnék színházjegyet, mert a lányával szeretnék előadás után beszélni - mondtam magabiztosan.
-Az okát megkérdezhetném? - kérdezte.
-Az meglepetés - válaszoltam mosolyogva.
-Rendben, köszönöm, és elnézést a zavarásért - mondta, majd kinyomta a telefont.
Elhatároztam, hogy következő nap megkérdezem KERO-t, hogy mikor lesznek elérhetők a jegyek az előadásra. Ránéztem az órára, 10:30-at mutatott, és eldöntöttem, hogy nem csinálok ebédet, hanem elmegyek egy étterembe. Otthon még pihentem egy kicsit, majd 11:30-kor elindultam. Nem nagyon ismertem egy kajáldát sem, mivel nem vagyok Budapesti. Mivel szoktam színházba járni régebben, ezért ugy véltem, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha a színháztől nem messze levő étteremben eszek, ahol az előadások előtt szoktam. Beléptem az épületbe, és ahogy megláttak, rögtön többen sikítozva odarohantak hozzám. Persze, mivel nem vagyok bunkó, ezért mindenkinek adtam aláírást, és mindenkivel csináltam képet.
-Én is kaphatok aláírást? - szólalt meg egy rendkívül ismerős hang.
-Persze, persze, mindjárt, csak egy pillanat - mondtam, miközben fel sem néztem.
Miután végeztem az akkor ott álló gyerekkel, és megláttam Szilit.
-Jaj, szia, észre sem vettelek a nagy tömegben - mondtam meglepődve.
-Ó, nagy művésznő, esetleg kaphatnék egy aláírást? - mondta halál komolynak tettetve magát.
-Hát, hogyne - mondtam, majd aláírtam egy kezembe eső papírt.
-Úúú jézusom, köszönöm - mondta majd elkezdett ugrálni és visízozni.