Az új Júlia

8. rész

"Futás közben annyira nem figyeltem oda, hogy beleütköztem valakibe..."

... aki nem más volt, mint Szabó P. Szilveszter. A telefonom felrepült az égbe, de szerencsére Szili elkapta.
-Hát te mit keresel itt? - kérdezte Szilveszter.
-Ezt én is kérdezhetném tőled - vágtam vissza nevetve.
-Végeztem a jelmezpróbával, de viszont mindenki téged keres, hol voltál?
-Pár rajongó megállított aláírást kérni, most sietek a színházba.
-Akkor nem tartalak fel, siess, de nézz a lábad elé - mondta apáskodva.
-Majd találkozunk, szia - mondtam, majd szedtem tovább a lábam.
Láttam amint Szili elinteget, majd elkanyarodtam az következő utcán, és eltűnt a szemem elől. Végre sikerült beérnem, amikor Janza Katával találtam szembe magam.
-Dórikám, mi történt? Már megint későn jöttél - támadott le Kata.
-Egy rajongóval teli csoport jött oda hozzám aláírást kérni, én pedig teljesen elvesztettem az időérzékem - mentegetőztem.
-Na jólvan, viszont siess! Még talán nincs nagy baj, és Atit is ott találod még - mondta, majd utamra indított.
Siettem a jelmezkészítőkhőz, hogy mégse késsek olyan sokat. Benyitottam az ajtón, ahol a türelmetlenkedő jelmezkészítőkkel, és az egy helyben álló Atillával találtam szemben magam, akire éppen a ruhát igazították. Mikor megláttak engem, mindegyikük megkönnyebbült kissé.
-Már azt hittük, hogy soha nem érsz ide. Mi történt? - szólalt meg Ati először.
-Először is elnézést, másidszor is a kérdésedre válaszolva egy szó: rajongók - válaszoltam még mindig lihegve.
-Na jólvan, erre nincs időnk, gyorsan vedd fel ezt! - mondta az egyik jelmezes, majd kezembe adott egy fehér ruhát.
Bementem a függöny mögé, majd átvettem a ruhát. Mikor elhúztam a függönyt...