"Oldalra néztém és megláttam..."
... Zolit, aki ugyanúgy futóruhában tartotta az iramot mellettem, majd lassítani kezdtem, és lihegve megálltam.
-Szia - köszöntem neki - te mit csinálsz itt?
-Szia - válaszolta vissza - amúgy ezt én is kérdezhetném tőled - mondta nagy mosollyal az arcán.
-Eljöttem egy kicsit futni, mert halálra untam magam, meg kellett is már egy kis edzés - válaszoltam a saját kérdésemre - te?
-Én is így voltam vele, de nem gondoltam, hogy összefutok veled.
Ezek után lassan kocogni mentünk, Zoli nagyon jó futótársnak bizonyult. Út közben nagyon elfáradtunk, és megálltunk pihenni.
-Kérsz valamit inni? Nagyon fáradtnak tűnsz, ülj le egy picit - mondta aggódóan Zoli.
-Nem, nem jól vagyok - válaszoltam, majd mikor tovább akartam indulni, megszédültem.
-Fal fehér az arcod Dóri! Túl sokat futottunk - mondta összeráncolt homlokkal - hazaviszlek.
-Mégis hogyan? Nagyon messze vagyunk az otthonomtól.
Zoli nem válaszolt semmut, csak felkapott menyasszonypózba, majd elindult.
-Tegyél le! Meg fogsz rokkanni a súlyom alatt - ellenkeztem.
-Megrokkanni? - nevetett - pehelykönnyű vagy.
Már vagy egy órája mehettünk, mikor megérkeztünk a házamhoz.
-Köszönöm, hogy hazahoztál, igazán kedves volt tőled - mondtam mosolyogva.
-Semmiség, viszont most feküdj ágyba, nem szeretném, ha bajod esne - válaszolta Zoli.
-Rendben, találkozunk holnap, szia! - köszöntem el tőle.
-Szia - mondta, majd elment.
Befeküdtem az ágyba, majd elnyomott az álom.
YOU ARE READING
Az új Júlia
FanfictionGondolkoztál már azon, hogy milyen lehet egy színész élete? Nos történetem főhőse nap mint nap csak erre tudott gondolni. Legnagyobb példaképe egy Szinetár Dóra nevű színésznő. Ám ami egy napon történt vele, az megmagyarázhatatlan.
