12. rész

166 18 0
                                    

"Erre a gondolatra gyengébbnek éreztem magam, és..."

... elsötétült előttem minden, majd éreztem, hogy a testem a padlón koppan.
-Jézusom Dóri! - hallottam Ati hangját, bár nem láttam semmit.
-Gyorsan vigyük az orvosiba! - parancsolta KERO.
Éreztem, hogy valaki felvesz az ölébe, de gőzöm sem volt, hogy ki. Ismerős illata volt. Egy ifő után már nem hallottam, és nem is éreztem semmit. A sötétségnől előbukkant egy ismerős alak. Ez nem lehet. Ez én lennék? Vagyis nem én vagyok, mert én Dori vagyok. Mi? Teljesen össze vagyok zavarodva. Az alak közeledni kezdett, de nem szólt egy szót sem. Végül megállt előttem és annyit szólt:
-Ez lehetetlen - majd eltűnt a ködben.
Újból teljesen sötét lett minden, majd újból hangokat hallottam, de a szemeimet még nem tudtam kinyitni.
-Mi történt vele? - kérdezte egy ismerős hangű valaki aggodalmasan.
-Nem tudni, valószínűleg sokkot kapott - szólt vissza egy számomra ismeretlen hang.
-De miért kaphatott sokkot? És mikor ébred fel?- kérdezte újból az aggodó személy.
-Azt, hogy miért történt, azt nem tudjuk, azt, pedig hogy mikor ébred fel, a válasz: bármelyik pillanatban.
Ahogy ezt kimondta az ismeretlen, úgy éreztem, hogy erőt tudok cenni magamon, majd szép lassan pislákolni kezdtem, mivel a fény kiégette a retinámat.
-Ébredezik! - szóltak egyszerre.
Mikor már teljesen ki tudtam nyitni a szemem, két embert pillantottam meg. Az egyik egy orvos volt, a másik...

Az új JúliaWhere stories live. Discover now