Szerelem Kölcsönbe |Varga Roland|

3. rész - Érte meg fogja érni

Koleda Petra

„- Varga Roland. – nyújtotta felém a kezét, amit egy mosollyal elfogadtam.

- Koleda Petra. – mutatkoztam be én is, aztán Timire néztem, a főnökömre, aki épp a válogatott csapatkapitányával tárgyalt.

- És mióta dolgozol itt? Se Timi, se Bazsi nem említett téged és szerencsére Szala sem, de ez maradjon is így. – nevetett fel és bár nem nagyon értettem a poént, hisz nem ismerem őket, de azért én is elmosolyodtam.

- Oka van Rolikám. – szólt bele Timi és felhúzott szemöldökkel méregette a magas férfit.

- És mégis miért kell félteni tőlünk? – kérdezte felháborodottan, persze csak tettette.

- Mert egy ilyen intelligens nő nem való focistának. – mondta kacéran, aztán újra a szőkére koncentrált.

- Mivel fontos dolog, ezért próbáltam figyelmen kívül hagyni, de jó gáz vagy Rolika, jól beoltottak. – nevetett fel a csapatkapitány, de aztán újra üzletelni kezdett Timivel.

- Szeretem az intelligens nőket. – könyökölt a pultra míg én írtam a havi beszámolót.

- Ha elkezdek neked mandarinul hablatyolni azt értenéd? – kérdeztem tőle egy kis mosollyal, amit aztán azzal fojtottam vissza, hogy az ajkamba haraptam.

- Valószínűleg, sőt biztosan nem, de ez tetszik, amit most csinálsz. – nevetett fel.

- A beszámoló írás? – imádtam húzni az agyát, pedig körülbelül két perce, ha beszélgetek vele.

- Tudod mire gondoltam, ne játszd az ártatlant. – rázta meg a fejét. – Egyébként, akkor kérdezek az üzlettel kapcsolatban. – ajánlotta fel, így rá pillantottam szemüvegem mögül. – Mennyibe fájna egy hatalmas csokor virág? Ami tényleg nagyon hatalmas, körülbelül ekkora? – kérdezte és a kezeivel mutogatta, egészen kitárta a karjait, de aztán rendezte a testét és újra a pultra könyökölt.

- Attól függ. Valaki fontosnak lesz? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Ó igen, remélhetőleg, ha az a valaki megkapja, akkor tudni fogja, hogy fontos nekem. – nevetett fel.

- Biztosan így lesz, de akkor jó mélyen a zsebedbe kell nyúlnod. – ráztam meg a fejemet.

- Érte meg fogja érni. – rántotta meg a vállát aztán már csak mosolyogva nézett engem."

Délelőtt mikor felkeltem, akkor egyedül voltam itthon, legalábbis ezt hittem. Mikor felhúztam a redőnyt és kinyitogattam az ablakokat akkor hallottam, hogy nyitódik az ajtó, habár biztos voltam benne, hogy Roli az, ezért leültem a kanapéra. Egy hatalmas csokor virágot láttam csak, egyedül a lábairól ismertem fel őt és ezáltal nem is csalt a megérzésem. Na meg csak neki van kulcsa a lakásomhoz. Néha úgy érzem, hogy nem is akar a kanapémról elköltözni soha.

- Petrus, nagyon sajnálom! – kezdte el, ezért összehúztam a szemöldökeimet.

- Hogy behoztál a lakásba egy ekkora virágot? – kérdeztem nevetve.

- Nem, azt te fogod sajnálni. – nevetett. – Igazából egy tök aranyos reggelit terveztem, de te jobb vagy a konyhában, ezért marad a második meglepetésem, ez a hatalmas virágcsokor. Boldog születésnapot Petrus. – mondta, aztán az ölembe nyomta a csokrot és egy puszit nyomott az arcomra.

- Köszönöm. – mondta megilletődve, aztán úgy néztem fel rá. – Csináljak reggelit? – kérdeztem tőle, de csak megrázta a fejét.

- Pihenj csak, van még pár meglepetésem, de a következőhöz még el kell ugranom egy helyre. – sóhajtott fel, de lelkes volt attól még. Pedig ma még egy meccset is le kell nyomnia.