Szerelem Kölcsönbe |Varga Roland|

9. rész - Lelkiismeret

Koleda Petra

Izgatottan léptem ki a hotelünkből, kézen fogva Rolandot, mivel ma egész napos hajókázást terveztünk magunknak és ami a legjobb, hogy mára csatlakozik hozzánk Némó és Zsóka is.

Mosolyogva szálltunk fel utolsókként a hajóra, ugyanis Roli megint túl sokat foglalkozott az arcszőrzetével, csak most le is vágta, de nem teljesen szerencsére. Kis visítással megspékelve öleltük meg egymást Zsókával mikor végre találkoztunk, aztán pedig természetesen Némónak is köszöntem és végül így lett az, hogy mi lányok felmentünk a hajó szabad részére, a fiúk pedig egyből egy röviddel koccintottak. Petra elhelyezkedett a kalapjában és nagyon édes volt, mert Lián is ugyan olyan kalap volt, csak kicsit kisebben, Milla pedig kiakasztotta a cukiságmérőt a virágos fürdőruhájával, de én most mégis Zsókával és Timivel beszélgettem. Ráérek még babázni.

- Milyen volt Hawaii? – kérdeztem érdeklődve.

- Egyszerűen csodálatos, Petra el kell menned, át kell élned, hisz addig el sem hiszed, amit mondok. – nevetett egyet. – Viszont hallottam egy pletykát. – húzta nagy mosolyra a száját.

- Pletykát? Miről? – kérdeztem, habár sejtettem, hogy rólam és Roliról valami.

- Hogy a tesód dobta Rolit és elhúzott Amerikába, sajnos közel hozzám. Bocsi, de nem bírom elviselni a nővéredet. – rázta meg a fejét és még fintorgott is.

- Ez teljességgel igaz! – mondta boldogan Timi. Niki elég megosztó egy személyiség.

- Jesszus, miket mondhattok rólam a hátam mögött. – nevettem el magam, ekkor Roli elém rakott egy hatalmas pohár koktélt, ananászkarikával a szélén.

- A kedvenced. – mondta és aztán egy puszit nyomott a fejemre.

- Köszönöm. – motyogtam és megint csak nem bírtam abbahagyni a mosolygást.

- És mi? – akadt ki Zsóka.

- Nyugi, hozza az urad. – nevetett fel, de még mindig mögöttem állt. – Nyugi, nem én csináltam.

- Oh, akkor jó. – mondtam és máris belekortyoltam.

- Ez csúnya volt. – morogta, aztán elállt mögülem.

Mikor megint hármasban maradtunk csajok, akkor Zsóka már meg is szólalt.

- Na, de erről nem tudtam. Vagyis sejtettem a képek alapján, meg Petra is mondott pár dolgot. De most mi van? Együtt vagytok? – fogta meg a karomat. – Ha azt mondod nem, akkor megöllek. Fura módon tökéletesek lennétek együtt!

- Az éjjel hancúroztak. – suttogta Timi és rám mutatott.

- Na! Ezt honnan tudod? – kérdeztem teljesen felháborodva, hisz ezt nem akartam, hogy tudják, épp elég szarul érzem magam így is.

- A pasik pletykásabbak, mint gondolnád. – rántotta meg a vállát és mosolyogva beleivott a koktéljába. – De azt ne mondd, hogy megbántad. Te jó ég Petra ne vágj ilyen képet mert esküszöm felpofozlak. – fogta meg az arcát. – Zsóka szólj rá, hogy teljesen rendben van! – de ő csak szomorúan nézett rám. Zsóka mindig is az a lány volt, az elmúlt egy évben amióta ismerem, aki pontosan tudja és látja, hogy mit érzek. Szerinte az arcomra van írva.

- Kiül az arcodra a kétségbeesés, ha a témára gondolsz. Petra, felnőttek vagytok, mind felnőttek vagyunk, kivéve Némót és Tomit, de ez egy olyan dolog, amit nem tudsz megmagyarázni. Amikor vonzódsz egy pasihoz azzal nem tudsz mit csinálni. Lássuk be, hogy az ő kapcsolatuk nem volt valami nagy kapcsolat, inkább elfogadás és tűrés. Kérlek, ne emészd magad emiatt. – fogta meg a kezeimet, én pedig kénytelen voltam bólintani, hogy elfelejthessem ezt az érzést és megint arra koncentráljak, hogy jól érezzem magam.

Miután ezt a két lány kibeszélte és megittuk a koktéljainkat én Millával játszottam, amihez Roli is csatlakozott, ám ő inkább csak napozott mellettünk.

- Oké, megint megvertél. – dobtam le a lapjaimat és mosolyogva néztem a kislányra.

- Akkor fizeted a fagyimat! – mutatott rám, de aztán megölelt.

- Rendben. – nevettem fel, aztán összeszedtem a kártyákat, amiket vitt is magával, miszerint megveri Balázst is, hogy ő is fizessen neki fagyit.

Lefeküdtem Roli mellé, aki egyből az oldalára fordult és átkarolta a hasamat.

- Végre kettesben. – motyogta. – Meg akarod beszélni? – kérdezte.

- Mit? – pillantottam rá. Próbáltam lazán kezelni ezt az ügyet, talán sikerült is. Megfordultam és megsimogattam az arcát. – Bárcsak ez jó lenne otthon is. Bárcsak olyan lelketlen lennék, mint a testvérem.

- Nem! Azt nem akarom! Inkább megküzdök a lelkiismereteddel, minthogy olyan legyél amilyen Niki. Az a jó benned Petra, hogy van lelked, vannak érzéseid és nem szállsz el attól, hogy most rengeteg focistával itt vagy külföldön egy méregdrága hajón. Mert te földhözragadt és hihetetlenül okos nő vagy. És utálom látni, hogy szenvedsz miattam, mert összezavarok és tönkreteszek mindent, hogy nem tudsz velem jelenleg mit kezdeni, de nem löksz el és én próbálok neked annyi szeretetet adni, amennyit megérdemelsz, de ehhez nem elég egy élet. Én várok türelmesen, oké, tegnap este elsiettük, a pia segített nekünk, de nem fogok erőltetni semmit és próbálok nem nyomást helyezni rád. Ha végül úgy döntesz, hogy nem leszel velem, azt el fogom fogadni hiába fog rohadtul fájni. De engem csak te érdekelsz. – bekönnyeztem ezt a kis beszédet, amitől még inkább éreztem azt, hogy valami széttép belülről. A jó és a rossz küzdött bennem, mint a mesékben, a bal fülemben az ördög csak Roli nevét suttogja, míg a jobba az angyal arra emlékeztet, hogy mindenkinek vannak érzéseik, még Nikinek is, aki a testvérem. A francba már. – Csináljunk egy képet. – pattant fel és magával húzott engem is. A hajó szélére ült, mármint a korlátra és maga mellé húzott engem is. Amíg a kamerába vigyorgott, addig én csak őt néztem mosolyogva. Hogyan lehet valaki ilyen, mint ő? Számomra érthetetlen. Őt nem zavarja Niki, vagy, hogy ha velem összejönne, akkor hogyan nézne apám szemébe és talán engem sem érdekelne, ha nem a nővéremről lenne szó.

Hazafelé sétáltunk a kikötőtől és megbeszéltük, hogy elmegyünk valahová kajálni, utána pedig Milla is megkapja az ígért fagyiját. A szívem zakatolt mikor Roli újra összekulcsolta a kezeinket és egy puszit nyomott az arcomra. Akarom ezt az embert magam mellé és azt hiszem a rossz oldal győzni fog, mert én sem tudom sokáig tartani magamat, az emberek általában letérnek a jó útról és én is ezt fogom tenni, mert nem lehet mindenki örökre erős. Hirtelen egy kis megnyugvást éreztem a lelkemben, hisz ez az elhatározás elég komoly volt és komolyan is gondoltam, legszívesebben kikiáltottam volna mindenkinek, de erre nem volt időm, ugyanis Roli ismét leszakadt tőlem, hogy megbeszélhessék a srácokkal az éjszakai tervet így hát én a hozzám hasonlóan egyedül maradt Zsóka mellé mentem, hozzánk pedig Anetta csatlakozott a gyerekekkel.

- Én igazából pihenni akarok. – nyújtózkodott.

- Lányok, azt hiszem sikerült leküzdenem a lelkiismeretemet. – vallottam be nekik először, amit igazából Rolinak akartam mondani, de lelépett.

- Végre! Reméltem, hogy így döntesz. – tette a kezét a vállamra Zsóka. – Hidd el, minden úgy alakul majd ahogyan lennie kell, hisz ti egymásnak vagytok teremtve, most már csak hagynod kell, hogy beteljesüljön. – izgatottabb volt, mint én, amin csak nevettem, hisz ez tipikus Zsóka. A hotel bejáratánál a többiek is utolértek minket, megbeszélve, hogy tengeri kaját fogunk enni, ami mindannyiunknak megfelelt és hogy fél óra múlva ugyan itt találkozunk.

- Hé, miért nem tud tapsolni a T-rex? – kérdezte Némó.

- Mert kicsi a keze. – mondta lelkesen Tomi.

- Mert már kihalt. – és igen. Ezen csak ők ketten nevettek, mi inkább fárasztónak találtuk mintsem viccesnek, de a végén Némó nevetésén röhögtünk mi is.

- Hűha, jó a hangulat. Sziasztok. – nem hittem a szemeimnek és talán fel sem fogtam, hogy mi történik körülöttem. Minden elképzelésem hirtelen darabokra hullott és olyan gyorsan rántottam ki a kezemet Roli kezéből, ahogyan eltelt ez a pár nap.

Sziasztok!
Elsősorban, gratula Rolesznak a 4. góljához, meg persze a csapatnak is! Megmelengette a szívemet Roli és Lanza jelenete az olasz gólja után. 💚 Na mindegy is, itt a 9. azt hiszem ideje megkavarni a dolgokat egy picit. 😈😈
🔜10.rész - Örülök, hogy látlak