Szerelem Kölcsönbe |Varga Roland|

11. rész - Pusztító vihar

Koleda Petra

Szeret engem. Most mondta ki, hogy szeret.

A szívem nagyot dobbant, úgy éreztem, hogy ez minden, amire vágytam, de éreztem, hogy valami nincs rendben, hogy ez csak a vihar előtti csend volt.

- Veled szeretnék lenni. – megsimítottam az arcát, hisz képtelen lettem volna arra, hogy még egy ilyet halljak tőle. Annyira szép és tökéletes lenne, de érzem, hogy valami baj van, amiért hirtelen most elmondja nekem az összes érzését. És én rohadtul féltem attól a valamitől. Megöleltem őt.

- Nem tudom, hogy mi történt, de érzem, hogy rossz. Nem akarom tudni. – ráztam meg a fejemet.

- Muszáj elmondanom, segítened kell, mert tehetetlen vagyok. – motyogta szomorúan, még sosem hallottam ennyire kétségbeesettnek. Mielőtt bármit mondott volna egy apró csókot nyomott az ajkaimra, amitől kirázott a hideg. A szemeibe néztem és vártam a kegyelemdöfést. – Niki terhes. – lefagytam egy pillanatra, aztán csak megráztam a fejemet.

- És? Nem te vagy... Ó... - halkultam el. Szorított a szívem, közben olyan üresnek éreztem magam hirtelen.

- Nem tudom, hogy mit akar kezdeni, vagy mit vár el tőlem. Azt tudom, hogy veled akarok lenni. – felnevettem kínomban, aztán elléptem tőle.

- És mit fogsz mondani a gyerekednek? Azért hagytad el az anyját, mert a kicsi nagynénjébe vagy szerelmes? Ez beteg! Jesszusom, most esett le, hogy mennyire őrült dolgot csináltunk. – a kezeimbe temettem az arcomat, de még így is másra sem vágytam csak, hogy hozzám érjen, hogy megöleljen és azt mondja, csak viccelt.

- Nem tudom Petra, én igazán készen se állok egy gyerekre, főleg nem úgy, hogy nemrég szakítottam az anyjával. Csúnya dolog, de én belemennék abba, hogy elvetesse. – rázta meg a fejét.

- Roland! – mordultam rá. – Egy baba. – motyogtam könnyes szemmel.

- Ó, hidd el, boldog lennék, ha te lennél terhes és nem ő! – durcázott be és végül leült az ágy szélére. Ezt egyedül nem fogja tudni eldönteni, mármint, hogy ő mit akar most a gyerekkel. – Ha nem a testvéred lenne, ez nem lenne baj. Mármint tudom, hogy akkor nem hátrálnál el tőlem. – nézett rám a gyönyörű szemeivel. Erősnek kell maradnom és segítenem neki, aztán pedig végleg befejezni ezt az egészet vele és többé nem beszélni. Ennyit kell tennem „csak". – Nem értem hogyan történhetett.

Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy nem Roli babája növekszik a nővéremben, de ezt hamar elvetettem, hisz Niki nem olyan, aki érzelmek nélkül összefeküdne akárkivel is.

- Csak akkor mondd, hogy jó ötlet a vetélés, ha ő is azt mondja. – álltam fel mellőle és letöröltem egy könnycseppet. – Beszéld meg vele. – motyogtam és az ablak elé álltam.

- És mi? – kérdezte elcsukló hanggal. – Petra én komolyan beleőrülök, ha elveszítelek.

- Ezt neked is látnod kellene, hogy nem helyes, amit csináltunk. – hunytam le a szemeimet. Nem csak Roli fog megőrülni, de én is, már most szétvetnek az érzéseim. – Vége. – suttogtam magam elé, eddig bírtam ki, hirtelen kitört belőlem és nem bírtam visszafojtani, ő pedig csak becsapta az ajtót maga mögött.

Másnap a kora délutáni órákban keltem fel, az éjszakai virrasztást és bőgést délelőtt aludtam ki. Fájtak a szemeim biztosan az éjszakai egéritatástól. Felvettem egy mackónadrágot meg egy pólót, illetve egy napszemüveget és lementem a partra. Hemzsegtek a külföldiek, de hamar meg is találtam a barátaimat immár egy emberrel kibővülve, és az a valaki Szalai Ádám volt. Szerencsére se Roli, se Niki nem volt a láthatáron, így némán ültem le Maja mellé.